A történelem során az emberiség szabadon használta a hazai bolygó természeti erőforrásait. A természet által a rendelkezésünkre álló előnyöket az adott módon vettük figyelembe. Az emberi civilizáció fejlődésével párhuzamosan folytatódott a földi gazdagság kegyetlen felosztása. Még akkor is, ha földi otthonunk hatalmas, képes önállóan szabályozni a természetben előforduló folyamatokat, de a mai emberi környezet még mindig nem olyan tökéletes, mint az elmúlt 1-2 ezer évvel ezelőtt. Az emberi civilizáció fejlődésének egyik leglátványosabb következménye a globális éghajlatváltozás.
Az elmúlt 150-200 évben, amikor az emberiség a fejlődés aktív szakaszába lépett, a bolygó éghajlata meglehetősen változott. A bolygó földrajza megváltozott, a Föld különböző részeinek életkörülményei drámaian megváltoztak. Ahol az időjárási körülmények ideálisak voltak, az éghajlat változik, az élőhely egyre nehezebb és kevésbé vendégszerető. Az emberi faj normális és virágzó létezéséhez szükséges feltételek egyre kevésbé maradnak.
Mi a lényege a felmelegedés problémájának?
Fel kell ismerni, hogy a globális felmelegedés hatásai nem teljesen az emberi tevékenység elgondolásának eredménye. Számos tényező befolyásolja a bolygó éghajlati viszonyainak változásait.
A világegyetem skála szerint civilizációnk rövid időre szól. Mi az a 200 ezer év, amikor egy ésszerű személy létezik a bolygónk 4,5 milliárd éves életéhez képest? A Föld egész élete során a felszínén lévő éghajlat többször változott. Az aszályos és forró időszakok a gleccsári időszakokban végbemenő globális hűtésre utaltak. Hatalmas gleccserek borították a bolygót a kagylójukkal. A globális felmelegedés további hatása az őskori időkben katasztrofális lett. Az olvadó gleccserek nagymértékű áradást eredményeztek. A bolygón a gyorsan emelkedő tenger szintje hatalmas területek elárasztásához vezetett.
A tudósok szerint a globális felmelegedés folyamata régen indult, és emberi beavatkozás nélkül. Ezt elősegíti a naprendszerünkben, a galaxisunkban és az Univerzumban előforduló geofizikai és asztrofizikai folyamatok természetes folyamata. A 20. század végén létező elmélet, hogy egy személy bizonyos mértékben részt vett a világ éghajlati helyzetének romlásában, most felülvizsgálatra került. Az elmúlt 20-30 évben a bolygónkat megragadó katasztrófák elemzése, az asztrofizikai és geofizikai adatok vizsgálata a tudósok számára azt hitte, hogy a klíma változásai dinamikusak. Eddig két tényezőt állapítottak meg, amelyek befolyásolják a bolygó időjárási viszonyainak változását és az éghajlat átalakulását:
- természetes;
- antropogén.
Az első tényező a természetben ellenőrizhetetlen, és az űrben előforduló elkerülhetetlen folyamatokkal magyarázható. A világegyetem növekvő bővülése befolyásolja az égitestek mozgásának asztrofizikai paramétereit. Más szóval, az éghajlatváltozás bolygónk jelenléte a csillagászati folyamatok ciklikus jellegének következménye.
Míg a tudósok egy kategóriája szorosan tanulmányozza az Univerzum hatását a Föld folyamataira, a másik rész megkezdte az emberi civilizáció negatív hatásának a természeti környezetre gyakorolt mértékét. Az antropogén tényezők hatása az ipari forradalom megjelenésével kezdődött. Az új technológiák és az azt követő gazdasági globalizáció a bolygó ökológiai helyzetének gyors romlásához vezetett. Ennek eredményeképpen az antropogén tényezők évről évre kezdték befolyásolni a környezetet és befolyásolták a bolygó éghajlatát.
Az elszenvedett kár helyi, így regionális szinten nem annyira észrevehető. Összességében azonban az ember káros hatása a Föld bioszféra világméretű. A petrolkémiai és kohászati vállalatok termékeinek kibocsátásának köszönhetően a szén-dioxid tartalma a légkörben nő. Az egyenlítői erdők Brazíliában történő vágása viszont a bolygó légkörének összetételében az oxigén csökkenéséhez vezet. Mindez és sokkal több az üvegházhatáshoz vezet. Ennek eredményeképpen megfigyelhető a bolygó átlagos hőmérsékletének növekedése, a poláris jég megolvad, és ennek következtében emelkedik a világ óceánszintje.
Nyilvánvalóvá válik, hogy radikálisan meg kell változtatni magatartásukat a saját bolygón. Ez akkor érhető el, ha kizárjuk vagy korlátozzuk az élőhelyünket károsító antropogén tényezőket.
A probléma bolygóskála van, ezért meg kell vizsgálni, és együtt kell keresniük a megoldást. Egyes nemzetközi szervezetek és társadalmi mozgalmak egyéni tevékenységei nem oldják meg a problémát. De sajnos jelenleg a világméretű helyzet, a megértés hiánya, a klimatikus viszonyokat befolyásoló tényezők valós és objektív értékelése hiánya.
Új tények a globális felmelegedés történetében
Az Antarktiszban a Vostok állomáson két kilométeres mélységből vett jégminták tanulmányozása jelentős változást mutatott a Föld légkörének kémiai összetételében, több mint kétszázezer év alatt. Amint már említettük, a Föld éghajlata nem mindig volt homogén és stabil. Azonban a tudományos környezetben most már megjelent az a tény, hogy az őskori korban a globális felmelegedés fő okait nemcsak a geofizikai folyamatok, hanem az üvegházhatású gázok magas koncentrációja, a CO2 és a CH4 (metán) is társította. Az olvadó gleccserek mindig történtek. Egy másik dolog az, hogy ma ez a folyamat gyorsabb. A földön felmerülő globális felmelegedés sokkal korábban - nem ezerben, nem pedig százban, de sokkal gyorsabban - előfordulhat egy évtized alatt.
A Föld légkörében az üvegházhatást okozó gázok mennyisége a 20. században rekordnak tűnik. Azt mondhatjuk, hogy ez a ciklikus természeti tényezők hatásának köszönhető, de ma ezek a folyamatok nyilvánvalóan nem fordulnak elő az emberi részvétel nélkül. Az éghajlatváltozás dinamikusabb, mint amit a természetes ciklus határoz meg. Ennek igazi bizonyítéka a globális kataklizmák gyorsan növekvő száma.
A Washington Egyetem meteorológiai részlegének tudósai szerint az 1980-as években a bolygó évente átlagosan 100-120 katasztrófát és természeti katasztrófát tapasztalt. A 2000-es években a bolygón évente előforduló hurrikánok, tornádók, árvizek és egyéb természeti katasztrófák száma 5-ször nőtt. Az aszályok sokkal gyakrabban fordultak elő, és a monszun esőzések időtartama nőtt.
A meteorológusok szerint ez közvetlen következménye annak, hogy a légköri hőmérséklet ingadozásai a bolygón jelentősek. A Föld szezonalitása megszűnik a norma, a meleg és hideg időszakok közötti határok világosabbak és kifejezőbbek. A hideg télet hirtelen forró nyár váltja fel, és fordítva. A meleg szezon után a hideg élesen jön. A bolygó olyan területein, ahol enyhe tengeri éghajlat uralkodott, a meleg és száraz napok száma növekszik. Hideg területeken a keserű hideg helyett hosszabb olvadás van.
Az ipari felhasználás intenzív növekedése és az ökológiai üzemanyagok emberi életének folyamata a CO2, a metán és a nitrogén-oxid kibocsátásának növekedéséhez vezet a légkörbe. Ezeknek a gázoknak az uralkodása a Föld légkörének összetételében megakadályozza a levegő rétegek közötti hőcserét, ami üvegházhatást eredményez. A földfelszín, amelyet napenergiával melegítettek és „üvegházhatást okozó gázok levegőbevonatába burkolt”, kevesebb hőt ad ki, és gyorsabban felmelegszik.
Az üvegházhatást okozó gázok koncentrációjának növekedése a következő körülmények között rejlik:
- a levegő tömegének növelése;
- a csapadékzónák lokalizációjának megváltoztatása a Föld légkörében;
- az éghajlati és időjárási jelenségek intenzitásának és expresszivitásának növekedése;
- olvadó gleccserek;
- édesvízellátás csökkentése;
- a tenger szintje emelkedik;
- meglévő ökoszisztémák megváltoztatása.
A csak 1-2 fokos éves átlagos hőmérséklet változása visszafordíthatatlan következményekkel jár, ami láncreakciót jelent. A bolygó növekvő átlaghőmérséklete a bolygón lévő gleccserek gyors olvadásához vezet, csökkenti a grönlandi és az antarktisz jéghéj területét. A hótakaró átlagos éves vastagsága Szibériában és a kanadai tundra területén csökken. A Jeges-tengeren zsugorodó jégtakaró csökken.
Grönland és az Antarktisz gleccserei - a bolygó leggazdagabb természeti tartalékai - visszavonhatatlanul oldódnak az óceáni sós vízben. A világ óceán vízszintje emelkedik, de a tengervíz hőmérsékletének és sótalanításának növekedése miatt a kereskedelmi halak populációja csökken. A halászatot ennek megfelelően csökkentik, és a természetes párolgás következtében a mezőgazdasági területek nagy területei szűkösek. A mezők és a rizsellenőrzések helyén a félsivatagok és a sivatagok zónái gyorsan fejlődnek, teljesen alkalmatlanok a növények termesztésére.
A bolygó hőmérsékletváltozásának közvetlen következménye, hogy az éhínség és a part menti területek nagyszabású árvize egyre inkább fenyegeti az emberiséget.
A grönlandi és az antarktiszi gleccserek gyors olvasztása eredményeként kapott vízmennyiség a világ óceánjának vízszintjének 11-15 méterrel történő emelkedéséhez vezet. Hatalmas területek lesznek elárasztva Európában, Ázsiában, Afrikában és a nyugati féltekén található országokban, ahol a világ népességének 60% -a él.
A tudósok megjósolják, hogy a part menti területek tengeri vízzel történő elárasztása a következő 20–30 évben természetes népesség-migrációt okoz a kontinensekbe. A permafrost zónában a hőmérséklet növekedése a nyugat- és kelet-szibériai hatalmas terek megrepedéséhez vezet, ami végül a fejlesztésre alkalmatlanná válik. A csapadék intenzitásának megváltoztatása és az édesvízellátás csökkentése új erőfeszítések elkezdéséhez vezet az erőforrások újraelosztása érdekében.
Megoldás a globális felmelegedéshez
Az éghajlatváltozás a bolygón nem magánügy. Ez egy lassan zajló katasztrófa, amely végül mindenkit érint. Ebben a tekintetben annak megoldása az összes ország kormányainak feladata. Nem indokolt, hogy a probléma nagysága és szempontjai domináljanak, és a legmagasabb nemzetközi szinten tárgyalják.
Az ebben az irányban eddig tett erőfeszítések biztatóak. Első alkalommal az állami szinten felismerték, hogy ez az ember, a kereskedelmi tevékenység, ami az üvegházhatást okozó gázok mennyiségének növekedéséhez vezet a bolygó légkörében. A világ minden tájáról származó tudományos közösség és környezetvédelmi szervezetek nyomása alatt a legfejlettebb országok politikusai 1997-ben aláírták a Kiotói Jegyzőkönyvet. Ez a megállapodás célja, hogy szabályozza az ipari kibocsátások mennyiségét, amelyekben nagy mennyiségű üvegházhatású gáz van. A Kiotói Jegyzőkönyv fő célja a káros kibocsátások 5,2% -os csökkentése és a szennyezési paraméterek 1990-es szintre történő csökkentése volt. Ennek következtében a légkört meg kell tisztítani a káros gáznemű vegyületekről, ami az üvegházhatás csökkenéséhez vezet.
A Kiotói dokumentum keretében megállapították a káros kibocsátások kvótáit:
- az uniós országok esetében az üvegházhatású gázok kibocsátásának mennyiségét 8% -kal kell csökkenteni;
- az Egyesült Államok esetében a kibocsátásokat 7% -kal kell csökkenteni;
- Kanada és Japán 6% -kal vállalta ezt a számot;
- a balti és kelet-európai országok esetében az üvegházhatást okozó gázok mennyiségét 8% -kal csökkenteni kell;
- Az Orosz Föderáció és Ukrajna számára különleges, kedvező rendszert hoztak létre, amelynek eredményeként mindkét ország gazdaságának be kell tartania a káros gázok kibocsátásának paramétereit az 1990-es szinten.
Az esemény globális mérete ellenére nem minden ország, amelyben a tömegkibocsátás forrása található, állami szinten ratifikálta ezt a megállapodást. Például az Egyesült Államok - a bolygó legnagyobb gazdaságával rendelkező ország - még nem hajtotta végre a ratifikációs eljárást. Kanada teljes mértékben visszavonult a Kiotói Jegyzőkönyvből, míg Kína és India csak a közelmúltban csatlakozott az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi megállapodásokban részt vevő országokhoz.
A bolygón az éghajlat megőrzésének harcának legutóbbi eredménye a párizsi nemzetközi klímakonferencia, melyet 2018. decemberében tartottak. A konferencián új kvótákat határoztak meg az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására, és új követelményeket jelentettek be azoknak az országoknak a kormányai számára, amelyek gazdaságai az ásványi üzemanyagok ipari létesítményekben való használatától függenek. Az új megállapodás meghatározta az alternatív energiaforrások fejlesztését. Hangsúlyt helyeznek a vízenergia fejlesztésére, a termelési technológiák hőtartalmának növelésére, a napelemek használatára.
A globális felmelegedés elleni küzdelem most
Sajnos ma a világon szétszóródó ipari óriások a világgazdaság több mint 40% -át koncentrálták a kezükbe. A nemkívánatos vágy, hogy korlátozza a káros komponensek mennyiségét a légkörbe azáltal, hogy számos országban korlátozásokat vezet be az ipari termelés területén, úgy tűnik, mintha kísérletet gyakorolna a versenytársak gazdaságára.
A globális felmelegedés Oroszországban a hazai gazdaság fejlődésének egyik korlátozó tényezője. Annak ellenére, hogy az ország aktív szerepet tölt be az éghajlat védelme és megőrzése terén, az ország gazdasága nagymértékben függ az ásványi üzemanyagok használatától. A hazai ipar gyenge energiaintenzitása és a modern energiaigényes technológiákra való lassú átmenet komoly akadályt jelent az ebbe az irányba mutató valós eredmények elérésében.
Hogy mindez igaz lesz, megmutatja a közeljövőnket. Az, hogy a globális felmelegedés mítosz vagy kegyetlen valóság, az üzletemberek és a politikusok más nemzedékei is felismerik.
