A második világháború után két hatalmas blokk alakult Európában. Egyikük, az Észak-atlanti Szövetség (vagy a NATO) gyakorlatilag az amerikai ellenőrzés alatt állt, és feladata az volt, hogy ellenálljon a Szovjetunió befolyásának. A másik blokk, a Varsói Szerződés Szervezete (vagy az ATS), a Szovjetunió hasonló irányítása alatt állt, és ellenezte a NATO-t. Mindazonáltal, ha sima papíron, a helyzet mindkét blokkban nem volt mindig felhőtlen. Tehát a NATO-ban az egyik kedvezőtlen esemény a francia demarche volt, amely formálisan a politikai blokk tagja marad, és visszavonult a katonából. 1974-ben Görögország azonban kilenc évvel később visszatért a blokkból.
A Varsói Szerződés Szervezetének helyzete is nyugtalan volt. 1948-ban, amikor a Szervezet valójában nem létezett, de Európában már megalakult a szovjet-blokk, Jugoszlávia elhagyta. 1956-ban Magyarország megpróbált kilépni a Belügyminisztériumból, amely komolyan megváltoztathatta a térségbeli erők egyensúlyát. A véres csaták után Magyarország még mindig a blokkban maradt. 1968-ban a varsói paktumot csehszlovákiai események jellemezték.
Prágai tavasz és annak okai
1968 elején Antonin Novotny, az ország elnöke és a Csehszlovákia Kommunista Párt központi bizottságának első titkára volt a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban (Csehszlovákia). Az ország népessége iránti népszerűsége azonban már nagyon kétséges volt, és 1968. január 4-én első titkárként eltávolították a posztjáról. Alexander Dubchek, aki erre a posztra érkezett, a szocialista rendszer reformjainak és liberalizációjának támogatója.
A sajtó kampányt indított Novotny ellen. Alexander Dubchek nem volt az ő kezdeményezője, de ugyanakkor nem zavarta meg. Nyilvános nyomás alatt Antonin Novotny 1968. március 28-án kénytelen volt lemondani Csehszlovákia elnökének posztjáról. Ezután Ludwik Svoboda lett az elnök, aki szintén teljes mértékben támogatta a liberalizáció felé vezető politikai irányt.
Így 1968 áprilisáig Aleksandr Dubcek támogatói és politikai elképzelései Csehszlovákiában hatalmat kaptak. Közvetlenül a politika a polgári szabadságjogok növelése, a cenzúra megnyugtatása a sajtóban, és a politikai megbeszélések lehetősége jelent meg. Ugyanakkor úgy döntöttek, hogy az országban többpárti rendszert vezetnek be - ez a gondolat a szocialista országok számára teljesen példátlan. A belső politika magatartása még függetlenebbé vált a Szovjetuniótól, a csehszlovák kormány kissé távolodott el erős keleti szomszédjától. Ugyanakkor ugyanakkor Csehszlovákiának nem volt szándéka elhagyni a Varsói Szerződést.
A csehszlovák kormány új politikája A. Dubcek szerint arra törekedett, hogy a szocializmus "ne veszítse el az emberi arcát". Már 1968 tavaszán újraindultak a politikai pártok, amelyeket korábban lezártak, amelyek közül a legnagyobb volt a Szociáldemokrata Párt. Megnyitott és politikai klubok, beleértve a nem partizánokat. Szintén fontos esemény volt a szlovák görög katolikus templom helyreállítása.
Ugyanakkor a reformok kialakulásával Csehszlovákiában nőtt a szovjetellenes érzések. A csehszlovák vezetés megértette, hogy nem valószínű, hogy a Szovjetunió pozitívan reagálna ezekre a politikai változásokra, ami teljesen igaz. Ha megnézzük az 1968. márciusi-augusztusi eseményeket, világossá válik, hogy ha a Szovjetunió nem beavatkozik ezekbe a folyamatokba, a csehszlovákiai szocialista rendszer már 1969-ben esne le, ami súlyosan destabilizálta az ATS-ben fennálló helyzetet. Elképzelhető, hogy a kommunizmus ellentéte nem kezdett volna fejlődni a varsói blokk más országaiban, és ez elkerülhetetlenül a világszocialista rendszer összeomlásához vezetne, amelyet a XX. Század végén és a 90-es évek elején bizonyítottak.
Ebben a tekintetben a szovjet vezetés nagyon aggasztotta a szomszédos ország politikai folyamatait. A csehszlovák kormány és a reformok kritikáját 1968. március 23-án hallották Drezdában, a kommunista pártok kongresszusán, és azóta csak nőtt. A csehszlovákiai kommunista párt Csehszlovákiában történt helyzetének romlásával azonban világossá vált, hogy az új csehszlovák kormány célja lényegében a szocializmusról a kapitalizmusra való zökkenőmentes átmenet. A szovjet vezetésnek lehetősége volt a nézeteltérések békés rendezésének lehetőségeit kimeríteni, de nem volt más, mint a politikai válság katonai megoldása.
Felkészülés a csapatok bevezetésére
1968 tavaszán a Szovjetunió Fegyveres Erőinek Főparancsnoksága működési tervet dolgozott ki, amelyet "Duna" névvel neveztek el. Ez a terv magában foglalja a szovjet csapatok csehszlovákiai bevezetését a Szovjetunió, a NDK, Lengyelország és Magyarország területéről, hadseregének vereségét (az utóbbi ellenállása ellenére) és a kommunista ellenes felkelések és tüntetések elnyomását. A csehszlovák Szocialista Köztársaság területén a központ és a csapatok tevékenységének teszteléséhez júniusban megtartották a Šumava gyakorlatot, amelynek során a művelet tervét valamivel korrigálták.
1968 nyarán részleges mozgósítást hajtottak végre a Szovjetunióban, melyet a szovjet hadsereg állítólag nagyszabású manőverjeivel és gyakorlataival fedeztek fel. A gyakorlatban azonban a rezervátumok által feltöltött felosztások a Kárpátok Katonai Kerületébe koncentrálódtak, és felkészültek Csehszlovákiába. Ugyanakkor aktívan zajlottak a csehszlovákiai szomszédos varsói paktum tagországok területén.
Ennek eredményeként 26 divízióból álló csoportot osztottak ki a Duna műveletre. Ők voltak a szovjet csapatok legnagyobb kontingense - 18 divízió, köztük a légi, motoros puska és tartály, valamint 22 légi és helikopteres ezred. Lengyelország 5 gyalogosztályt osztott ki. A GDR két részleget emelt ki: motoros puska és tartály. Magyarország képes volt motoros puskaosztályt felosztani, Bulgáriát pedig két motoros puska-ezredet. Összességében a Csehszlovákiába való belépésre szánt csoportok száma mintegy félmillió ember volt.
A parancsnoki és ellenőrzési kényelem érdekében 3 frontot, valamint egy munkacsoportot telepítettek. A Központi Front csapatai a GDR-ben és Délnyugat-Lengyelországban álltak. A következő hadsereg csapataiból állt: a 13., a 38. kombinált fegyver, a 8. őrségtartály és az 57. légvédelmi őr. A Kárpátok Front délkelet-Lengyelországban és Nyugat-Ukrajnában települt. A 11., 20. Gárda és a 37. Légi Hadsereg csapataiból állt. A Csehszlovákia területére belépő csapatok fellépéseinek fedezésére a déli frontot Magyarországon telepítették. Emellett itt is bevezették a Balaton munkacsoportot, amely két szovjet divíziót és számos magyar és bulgáriai részleget tartalmazott.
Sikertelen diplomáciai manőverek és tárgyalások után a szovjet vezetés úgy döntött, hogy a Duna műveletet hajtja végre. A művelet kezdete - 1968. augusztus 20-i este.
"Duna" művelet
Augusztus 20-án 10:15-kor a "Vltava-666" jelzés érkezett a Csehszlovákiába való belépésre szánt csapatokhoz, amelyek a művelet kezdetét jelezték. Nem sokkal ezután a közép- és Kárpát-frontok csapatai mélyen beléptek a csehszlovák területre. A tartályokat fehér csíkokkal jelöltük, amelyek célja a csapatok azonosítása. A fegyverek használata nélkül semlegesítendő szalagok nélküli járművek elleni küzdelem. A NATO páncélozott járművekkel való találkozás esetén a tankokat utasították, hogy állítsanak le, telepítsenek gyalogsági egységeket, de semmilyen körülmények között ne használjanak fegyvereket.
Augusztus 21-én, 2 órakor a prágai Ruzyne repülőtéren a szovjet 7. légtérosztály leszállása leszállási módszerrel történt. Ugyanakkor a leszállási sebesség olyan gyors volt, hogy rövid idő múlva a csapatok is működhettek a fővárosban.
A szovjet csapatok bevezetésének híre meglepetéssel vette fel a csehszlovák kormányt. A CPC elnöksége sürgősen összegyűlt A. Dubcek irodájába, ahol nyilatkozatot tettek a szovjet akciók elítélésével, valamint a szovjet csapatokkal szembeni ellenállástól való tartózkodásra. 4 órakor azonban a kormány tagjai a szovjet ejtőernyősök által lefoglalták a hatalmat. Később a Szovjetunióba exportálták.
Augusztus 21-ig a varsói paktum tagországainak csapatai képesek voltak megragadni Csehszlovákia összes főbb pontját, ezáltal végrehajtva a Duna művelet fő részét. A katonák ilyen gyors mozgása az egész országban azzal magyarázható, hogy a csehszlovák hadsereg szinte teljesen hiányzott, és a NATO-országok nem beavatkoztak a konfliktusba, ami szintén meglehetősen ésszerű volt. Az Európa közepén fennálló helyzet destabilizálódása nem volt szükség mindenkinek, és a vietnami kapcsolatban álló amerikai vezetésnek nem volt semmilyen befolyási eszköze.
Közvetlenül az ország területének teljes ellenőrzése után a szovjet vezetés erőfeszítéseket tett egy új csehszlovák kormány létrehozására. Azonban olyan körülmények között, amikor a szovjet-ellenes politikusokat a korábbi események, valamint a csehszlovák kormány kijelentései elítélték, ez nagyon nehéz volt.
Ugyanakkor Csehszlovákia utcáin elindult a szovjet csapatokkal szembeni passzív ellenállás kampánya az ország lakosságától. A békés állampolgárok gyakran megváltoztatták az útjelző táblákat, barikádokat építettek, akadályozva a szovjet csapatok mozgását, megtagadták a szovjet katonáknak az étel, az üzemanyag és a szükséges információk biztosítását. Vannak olyan esetek is, amikor Csehszlovákia lakossága köveket dobott a szovjet oszlopokhoz, valamint az elrontott ételeket is politikai párbeszédhez vezetett a rendes katonákkal. Az események ellenére a szovjet katonák szigorúan tiltották a tüzet nyitni.
Az augusztus 24-től augusztus 27-ig tartó időszakban Moszkvában a szovjet és csehszlovák vezetők közötti tárgyalások nagyon feszült helyzetben zajlottak. Ezek eredménye a moszkvai megállapodás aláírása volt, amely szerint a csehszlovák kormány számos reformot törölte a szovjet csapatoknak az országból történő kivonása ellen, amikor az ottani helyzet "végül stabilizálódott".
A csapatok visszavonása már 1968. október 17-én kezdődött, és egy hónappal később véget ért.
A felek veszteségei és a "Duna" művelet eredményei
A Csehszlovákiába beutazott csapatok között mintegy 111 halott és 350 sebesült. Ezek közül a legnagyobb áldozatok száma volt a szovjet csapatoknak: 96 halott. A csehszlovák oldalon az áldozatok mintegy 110 halott és mintegy 500 sebesült. A szovjet akciók ellen is 5 csehszlovák katona öngyilkos lett.
Katonai szempontból a Duna művelet sikeres volt a tervezésben és kivitelezésben. A szövetséges országok csapatai, akik három oldalról léptek be a Csehszlovákia területére, a lehető legrövidebb időn belül irányították a főbb tárgyakat, és elnyomták a katonai ellenállás minden lehetőségét. Így az 1956-os „magyar” forgatókönyv nem ismétlődött meg.
Politikai szempontból azonban a csapatoknak Csehszlovákiába történő bevezetése nagyon érzékeny csapást jelentett a Szovjetunió képére mind a nyugati, mind a varsói paktum országai között. Nyugaton a Duna hadműveletet arra használták, hogy a Szovjetuniót még baljósabbá és visszataszítóbbá tegye. A vélemény végül elterjedt a varsói paktum országai között, hogy a szovjet-blokk-blokkból nem lehetne ilyen módon kijutni. A szovjet vezetés számára azonban a csehszlovákiai események riasztó csengővé váltak, ami azt bizonyítja, hogy a politikai helyzet elmulasztása saját országában vagy az ATS-országok egyikében elkerülhetetlenül az egész világ szocialista rendszerének összeomlásához vezetne.
A szovjetunió elleni bojkott és polgári engedetlenség kampánya, amely a következő években kibontakozott, súlyosan rontotta a szovjet nemzetközi pozíciót. 1969-ben a csehszlovák diákok, Jan Palach és Jan Zajic két rezonáns önmegsemmisítése a szovjet akciók ellen tiltakozott. A közönség felháborodott, elítélve a szovjet vezetés által az ország fejlődésének útját.
Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a szovjet vezetés által sikeresen végrehajtott Duna-művelet egyfajta prológus lett a politikai mozgalmak fejlődésének a szocialista nemzetekben élő ATS-országokban, és így végül a szervezetet halálra ítélte. A világszocialista rendszer már nem létezett a Szovjetunió támogatása nélkül.
