Az M-30 szovjet hüllő lett a Vörös Hadsereg fő tüzérségi rendszere a Nagy Honvédő Háború alatt. A fő feladat volt, amely a hatalmas fegyverrel felszerelt tüzérségi egységek előtt állt, hogy az ellenség védekező megrendeléseit az első sorban és a mélységben robbantotta fel, hogy egy égő védekező tengelyt hozzon létre az előremutató ellenség képződmények útján.
Projektfejlesztés és tömegtermelés
A fiatal kora ellenére (az M-30-as haubikát 1938-ban üzembe helyezték) egy új fegyver létrehozása késleltetett. A tervezési megbízást a GAU-tól 1929-ben adták ki. Az első lehetőség egy új, hawitzer 122 mm-es pisztoly modell 1934. A jövőben F. F. Petrov vezetése alatt álló szovjet tervezők továbbra is dolgoztak a téma fejlesztésében, és egy modernebb, technikailag fejlettebb pézsma M-30 létrehozására törekedtek.
1937 decemberében egy új, a 122 mm-es kaliberű M-30-as haubikát mutattak be a GAU bizottságnak felülvizsgálatra és tesztelésre. A sikeres felvétel után ajánlott, hogy azonnal új fegyvert indítson a tömegtermelésbe. A fegyvert 1939-től 1955-ig 16 évig gyártották.
Az M-30 pöttyös taktikai és technikai paraméterei
- Számítás - 8 fő.
- Harci tömeg - 2,45 tonna.
- A különálló hüvely töltése.
- A nagy robbanásveszélyes fragmentáció lövedék kezdeti sebessége 515 m / s.
- A függőleges irányú szög: -3 és +65 fok között, a vízszintes irány szöge - 49 fok.
- Tűz: 5-6 felvétel / perc.
- A maximális égési tartomány - 11800 m.
- A lőszerek fő típusai: nagy robbanásveszélyes, páncél-piercing, gyújtó és kumulatív lövedékek.
- A nagy robbanásveszélyes töredék lövedék súlya 21 kg.
- Átutalási idő az utazástól a harcig: 1-1.5 perc.
- Szállítási mód: lovas kocsik, teherautók szállítják.
A szovjet 122 mm-es, M-30-as pöttyös a Vörös Hadsereg és a Szovjet Hadsereg egyik legmodernebb tüzérségi rendszerévé vált. A fegyverek elleni küzdelem fő fázisa a második világháború idejére esett. A háború utáni időszakban a szovjet hüllőt számos külföldi fegyveres konfliktusban aktívan használták.