A Pentagonban egyértelműen arra a következtetésre jutottak, hogy túl korai volt leírni az M60 tartályt a hulladékra. Különösen azért, mert a Leonardo fegyvercége átfogó mélyreható csomagot fejlesztett ki a harci jármű számára. Nevezetesen - a korszerűsített verzióhoz - M60A3.
A Leonardo cég sajtójának bejelentése szerint a frissítőcsomag sikeresen tesztelték, és export-szállításra szánták. Ez magában foglalja a foglalás, a tűzerő és az utazás minőségének javítását.
Például 105 mm-es pisztolyok helyett javasolt egy 120 mm-es kaliberű pisztoly telepítése egy fejlett tartályra, amely kompatibilis a modern NATO szabványok lövedékeivel. A torony elülső részén páncél van, a hátsó részen pedig kiegészítő védelem a tartályok ellen. A hajótest és a páncélzat megerősített frontális vetülete is beépítve.
És természetesen az elektronikus kitöltés. Az elavult rendszer helyett a Leonardo a TURMS néven kínál fejlesztést (Tank Universal Modular System), amelyet más harci járműveken teszteltek.
Az M60 tartályt a Detroit Arsenal tartálygyár 1957-től 1959-ig fejlesztette ki az M48 közegtartály alapján. Sorozatgyártás során (1959-től 1987-ig) mintegy 15 000 egységet állítottak elő három változatban (M60A1, M60A2 és M60A3). Emellett kifejlesztették az M60120S módosítását, amely növeli a tartály harci képességeit az M1A1 Abrams szintjére. Az M-60 még mindig az amerikai fegyveres erők fő harci tartálya. Ezen túlmenően ezek a tartályok a Bahrein, Jemen, Omán, Szudán, Tajvan, Tunézia és számos más ország hadseregében is szolgálnak.
