A GAZ-011 kis vízi jármű az első hazai katonai kétéltű járművek közé tartozik. A projekt fő fejlesztői a Moscow Research Automotive Institute és a Gorky Automobile Plant munkatársai voltak. A hadseregben az új gép megkapta a jelölést - egy kis vízi jármű (rövidített MAV). A kocsi célja az volt, hogy felderítő akciókat folytasson a frontvonalon, gazdag vízben és tározókban. Mérnöki célokra a gépet kis terhelések és személyzet szállítására lehet használni vízzel.
Lebegő autó GAZ-011 létrehozása és fejlesztése
A szovjet kétéltű harci járművet a Ford GPA "Seep" márkájú amerikai lebegő autók technikai bázisa alapján hozták létre, amelyet a Vörös Hadseregnek nyújtottak a Lend-Lease program keretében.
A szovjet kétéltűek fő alkotórészeit és szerelvényeit a hazai GAZ-46 dzsipből vettük, amely a GAZ-69 modernebb technikai adataival egészült ki. Az első mintákat 1953-ban gyűjtöttük össze a Gorki Autóüzemben, majd egy kis sorozatban indították az autót. A gyártás során a GAZ-001 víziállat-járművek közül csak 68 maradt el a gyár összeszerelési vonaláról, majd a termelést csökkentették.
A tervezési jellemzője tartós, vízálló hajóforma lett. A vízfelszínen való mozgás lehetővé tette a propellert, amelyet egy autómotor hajtott.
A GAZ-011 kétéltű jármű taktikai és műszaki jellemzői
- Nincs terhelési tömeg: 1,85 tonna
- Ülőhelyek száma a kabinban: 6.
- Méretek: hossz - 5070 mm, szélesség - 1750 mm, magasság - 1500 mm, távolság - 210 mm.
- Motor: M-20. Típus - 4-hengeres, karburátor, teljesítmény - 60 LE
- Kerék formula - 4x4.
- Üzemanyag-fogyasztás 100 km-enként: 15 liter.
- Terhelhetőség: 500 kg.
- Maximális sebesség: az autópályán - 90 km / h, vízszintes - 9,5 km / h.
A sorozat korlátozott jellege miatt a GAZ-011 vízimadaraknak nem volt harci tapasztalata. A gépek megjelentek a szovjet hadsereg mérnöki mérnöki egységeinek felszerelésére, ahol 1975-ig működtek.