A második világháború vége után a kommunista ideológia a világ egyik leggyakoribbá vált, amely több millió ember életét és sorsát befolyásolta. A Szovjetunió, miután megnyerte az imperializmussal való véres konfrontációt, megerősítette a civil társadalom szocialista fejlődésének életképességét. Oktatás 1949 októberében a Kínai Népköztársaságban, ahol a kínai kommunisták több milliós ország élén állt, csak megerősítette a marxista-leninista ideológia helyességét számos civil társadalom irányításával összefüggésben. Az új történelmi valóságok a CPSU által vezetett bolygón a kommunizmus felvonulási folyamatának termékeny talaját teremtették.
Mi a CPSU és annak helye a történelemben
Soha nem volt hatalmas pártszervezet a világ bármely országában, a világ bármely részén, és még mindig nincs olyan erős szervezet, amely összehasonlíthatja a gazdasági és társadalmi és társadalmi életre gyakorolt befolyását a Szovjetunió Kommunista Pártjával. A CPSU története az állami rendszer politikai irányításának élénk példája a civil társadalom fejlődésének minden szakaszában. 70 évig a hatalmas országot a párt vezette, amely a szovjet ember minden életterületét irányította és befolyásolta a globális politikai rendszert. A CPSU Központi Bizottsága, az Elnökség és a Politikai Hivatal határozatai, a plenárisok döntése, a pártkongresszusok és a pártkonferenciák határozzák meg az ország gazdasági fejlődését, a szovjet állam külpolitikájának irányát. A Kommunista Párt nem érte el azonnal ezt a hatalmat. A kommunisták (ők bolsevikok) hosszú és tüskés utat kényszerítettek, gyakran zigzagot és véreset, annak érdekében, hogy végül a világ első szocialista államának egyetlen vezető politikai erejévé váljanak.
Ha a Szovjetunió Kommunista Pártjának története közel egy évszázadra nyúlik vissza, a CPSU rövidítése - a Szovjetunió Kommunista Pártja - viszonylag nemrégiben született, 1952-ben. Eddig a Szovjetunió vezető pártja az egész Unió kommunista pártja volt. A CPSU története az orosz Szociáldemokrata Munka Pártból származik, amelyet az orosz birodalomban alapítottak 1898-ban. A szocialista orientáció első orosz politikai pártja lett az oroszországi forradalmi mozgalom alapja. Később, az 1917-es történelmi események során az RSDLP soraiban bolsevik - a fegyveres felkelés támogatói és az ország erőteljes hatalmi lefoglalása - és a párt liberális nézeteit tartó Mensheviksek szárnya osztott. A pártban kialakult bal oldali szárny, reaktívabb és militarizáltabb, az októberi fegyveres felkelés aktív részvételével megpróbálta irányítani az orosz forradalmi helyzetet. A bolsevikok RSDLP-je Ulyanov-Lenin vezetése alatt volt, aki kulcsszerepet játszott a szocialista forradalom győzelmében. Az RSDLP XII. Kongresszusán úgy döntöttek, hogy a bolsevikok orosz kommunista pártját alkotják, amely az RCP (b) rövidítést kapta.
A „kommunista” melléknév felvétele a párt nevében, V.I. Leninnek meg kell jeleznie a párt végső célját, amelynek érdekében minden szocialista átalakulást az országban végeznek.
Miután hatalomra jutott, a volt orosz szociáldemokraták vezette V.I. Lenin hirdette meg programját, amely a világ első szocialista államának, a munkavállalóknak és a parasztoknak a megépítésére irányult. Az államszerkezet alapplatformját a pártprogram használja, amelynek fókuszában marxista ideológia volt. Miután túlélte a polgárháború nehéz időszakát, a bolsevikok államépítést kezdtek, így a pártkészülék az ország fő politikai és adminisztratív struktúrája. A pártvezetés erőteljes ideológián alapult, és vezető szerepet játszott az uralomban. A képviseleti funkciókat hivatalosan végrehajtó tanácsokkal együtt a bolsevikok szervezik vezető pártszerveiket, amelyek végül elkezdik teljesíteni a végrehajtó hatalom feladatait. A szovjetek és a CPSU, amely később a bolsevik párt néven vált ismertté, szoros kapcsolatot tartottak fenn az ország vezetésében, formálisan bizonyítva a képviseleti hatalom jelenlétét.
A Szovjetunióban a párt vezető szerepének a választási folyamatban való tudatos elfedése volt lehetséges. Helyi és városi önkormányzati tanácsok léptek fel a helyszínen, és országos szavazás eredményeként választottak, de valójában gyakorlatilag minden parlamenti tag a CPSU tagja. A szovjetek teljes mértékben elnyelődtek a kommunista párt felépítésében, egyszerre két funkcióval, a párt képviseletével és a végrehajtó funkciókkal. A felső pártvezetés döntéseit először a Központi Bizottság elnöksége elé terjesztették, majd a Központi Bizottság Plenumjában jóváhagyásra került. A gyakorlatban a CPSU Központi Bizottságának döntése gyakran előfeltétele volt a Legfelsőbb Tanács üléseire és a Szovjetunió Miniszterek Tanácsa által elfogadott határozatoknak.
Biztosan mondhatjuk, hogy a bolsevikoknak sikerült megvalósítaniuk a politikai hatalom hegemóniáját a szovjet Oroszországban. A hatalom teljes vertikális része, a Népi Bizottságoktól kezdve és a szovjet szervekkel végződik, teljesen a bolsevikok irányítása alá kerül. A párt központi bizottsága ekkor határozza meg az ország kül- és külpolitikáját. A pártvezetés súlya minden szinten, amely egy erős elnyomó eszközre támaszkodik, egyre növekszik. A Vörös Hadsereg és a Cheka a párt hatalmi befolyásának eszközévé válik a civil társadalom társadalmi és társadalmi attitűdjeiről. A kommunista vezetés kompetenciája a katonai ipar, az ország gazdasága, az oktatás, a kultúra és a külpolitika, amely a CPSU Központi Bizottságának Politikai Hivatalának hatáskörébe tartozik.
Kommunista ötleteket dolgoztak ki a munkavállalók és parasztok állapotának megteremtésére 1922-ben, amikor a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége a Szovjet Oroszország helyén alakult. A kommunista párt átalakításának következő lépése a XIV pártkongresszus volt, amely úgy döntött, hogy átnevezi a szervezetet a bolsevikok egész Unió kommunista pártjává. A CPSU (b) pártjának neve 27 évig tartott, utána a Szovjetunió Kommunista Pártjának új nevét végleges változatnak fogadták el.
A kommunista párt nevének megváltoztatásának fő oka az volt, hogy a szovjetunió egyre nagyobb súlyt képvisel a politikai színtéren. Győzelem a Nagy Honvédő Háborúban, a gazdasági eredmények tették a Szovjetuniót a világ vezető erejévé. Az ország fő vezető ereje tiszteletre méltóbb és hangosabb nevet igényelt. Emellett eltűnt a kommunista mozgalom bolsevik és mensevikek közötti megosztásának politikai szükségessége. A teljes pártstruktúrát és a politikai vonalakat az alapötlet, a Szovjetunióban egy kommunista társadalom építése élesítette.
A CPSU politikai szerkezete
A háború utáni időszakban az első volt a tizenharmadik évszázados szünet után összehívott 19. kongresszus. A fórumon beszédet mondott Sztálin, a CPSU Központi Bizottságának főtitkára. Ez volt az utolsó megjelenése a nyilvánosság számára. Ebben a kongresszusban a háború utáni időszakban elfogadták az ország jövőbeli politikai és gazdasági szerkezetének főbb irányait, a kurzust a kommunista párt bel- és külpolitikájában ábrázolták. A szovjet társadalom valamennyi szekciója által képviselt kommunisták a 19. pártkongresszuson egyhangúlag támogatták a pártvezetés javaslatát a párt chartájának módosítására. A kongresszus résztvevőinek jóváhagyása azzal a céllal találkozott, hogy a párt nevét a CPSU-ra kell változtatni. A párt chartája ismét megerősítette a párt első személyének - a CPSU Központi Bizottságának főtitkárának - pozícióját.
Megjegyzés: Meg kell jegyezni, hogy a pártjegyen kívül a pártban való tagságra utaló jelzés sem volt a kommunisták között. Nem hivatalosan úgy döntöttek, hogy jelvényt viselnek - a CPSU zászlóját, amely a CPSU rövidítése és a VI. Lenin a szovjet állam fő szimbólumait, a vörös zászlót és a keresztezett kalapácsot és a sarlót ábrázolta. Idővel a Szovjetunióban a kommunista mozgalom hivatalos jelképe a következő pártkongresszus résztvevőjének ikonja és a CPSU konferencia résztvevője.
A kommunista párt szerepét a Szovjetunióban az 50-es évek elején nehéz túlbecsülni. Amellett, hogy a pártvezetés a szovjet állam bel- és külpolitikáját egész létezésében fejleszti, a párt hatalmi szervei jelen vannak a szovjet nép életének minden területén. A pártstruktúra olyan módon van kialakítva, hogy minden szervezetben és szervezetben, a termelésben és a kulturális és társadalmi szférában a párt részvétele és ellenőrzése nélkül nem hoz döntést. A civil társadalom pártvonalának fő eszköze a CPSU tagja - vitathatatlan hatalommal, magas erkölcsi és erős akarattal rendelkező személy. Több tag közül egy elsődleges pártcellát, a legalacsonyabb párt testet hoz létre egy termelési vagy szakmai identitás alapján. Mindez magasabb, mint a már létező és a helyi szervezeteket egyesítő helyi szervezetek, az ideológiai elv szerint.
Az osztályösszetétel tükröződött a párt sorainak feltöltésekor is. Az uralkodó osztály érdekeit képviselve a Szovjetunió Kommunista Pártja 55-60% -ban a proletár környezet és a szovjet parasztság képviselőiből állt. Ráadásul a munkakörnyezetből elhagyó kommunisták aránya mindig két, háromszorosa a kollektív gazdálkodók számának. Ezeket a kvótákat titokban hagyják jóvá a 20-30 év alatt. A fennmaradó 40% -a értelmiségiekből származott. Ezenkívül ez a kvóta megmaradt az új időkben, amikor az ország lakossága gyorsan nőtt.
Fél függőleges
Mi a CPSU az újban, a háború utáni időszakban? Ez már egy nagy marxista párt, amelynek politikai akaratát és az azt követő fellépéseket a proletariátus domináns helyzetének megteremtésére törekszik az országban. A CPSU Központi Bizottságának főtitkárai, mint korábban, az ország felső vezetésének feladatait látják el. A párt központi bizottságának fő irányító testülete gyakorlatilag kormányzati szerv volt a Szovjetunióban.
A legmagasabb pártszervezet a kongresszus volt. Az egész történelem során 28 pártkongresszus zajlott. Az első hét esemény jogi és félig jogi jellegű volt. 1917-től 1925-ig évente rendeztek pártkongresszusokat. Továbbá, a VKP (b) kétévente már kongresszusokon megy. 1961 óta ötévente tartanak CPSU kongresszusokat. Az új szakaszban a Szovjetunió Kommunista Pártja 10 legnagyobb fórumát tartotta:
- A CPSU XIX. Kongresszusa 1952-ben;
- XX - 1956;
- XXI - 1959;
- XXII. Kongresszus - 1961;
- XXIII - 1966;
- XXIV -1971;
- XXV-kongresszus - 1976;
- XXVI -1981 g;
- XXVII kongresszus - 1986;
- Az utolsó XXVIII. Kongresszus - 1990
A kongresszusokon elfogadott határozatok és határozatok alapvető fontosságúak voltak a Központi Bizottság, a szovjet kormány és más jogalkotó és végrehajtó szervek későbbi döntéseiben. A kongresszuson meghatározták a Központi Bizottság Központi Bizottságának összetételét. A kongresszusok közötti időszakban a pártigazgatás fő munkája a CPSU Központi Bizottságának Plenumja volt. A plenáris üléseken a Központi Bizottság elnökségi tagjai közül választották ki a CPSU Központi Bizottságának főtitkárát. A plenáris üléseken nem csak a legmagasabb pártszervezetek tagjai, hanem a Központi Bizottság tagjai is részt vettek. A plenárisok közötti időközönként történő döntések meghozatalának hatásköre kizárólag a Központi Bizottság tagjaiból álló CPSU Központi Bizottságának Politikai Hivatala volt. Az újonnan létrehozott testületi testületet adminisztratív feladatokkal bízták meg a párt és az ország irányítására, amelyet korábban egy másik irányító testülethez - a CPSU Központi Bizottságának elnökségéhez - rendeltek.
A Szovjetunióban egyedülálló helyzet alakult ki, ahol a párt döntéseinek fő szerepe volt az állam irányításában. Sem a Miniszterek Tanácsa, sem az érintett minisztériumok, sem a Legfelsőbb Tanács nem fogadta el egyetlen törvényt a párt elit jóváhagyása nélkül. A CPSU Központi Bizottságának minden határozata, megrendelése és határozata, a Központi Bizottság Plenumának határozatai titokban rendelkeztek jogalkotási aktusokkal, amelyek alapján a Miniszterek Tanácsa már cselekedett. Az új időkben ez a tendencia nemcsak túlélte, hanem erősödött. Annak ellenére, hogy a kommunista párt az ország politikai és közéletében teljes mértékben uralkodott, az új politikai trendek és motívumok miatt szükségessé vált a pártszervezet szerkezetének néhány változása. A plenáris ülések és a kongresszusok közti időszakban a Központi Bizottság és a CPSU Központi Bizottságának Politikai Hivatala szerepelt egy árnyék kormány.
Miután a balti államok uniós köztársaságokként a szovjet állam részévé váltak, a párt struktúráját a nemzeti és regionális jellemzőknek megfelelően kellett megváltoztatni. Szervezeti szinten a CPSU a Szovjetuniót alkotó szakszervezetek kommunista pártjaiból állt, 14 helyett a 15. helyett. Az Orosz Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaságnak nem volt saját pártszervezete. A köztársasági pártok titkárai a CPSU Központi Bizottsága elnökségének és a CPSU Központi Bizottságának Politikai Hivatala részét képezték, amely testületi és tanácsadó testület volt.
Legmagasabb pártpozíció a CPSU Központi Bizottságában
A felső pártvezetés felépítésében mindig a kollektív és kollegális menedzsment stílust tartották fenn, de a CPSU Központi Bizottságának főtitkára továbbra is az Olympus párt legfontosabb és legjelentősebb alakja.
Ez volt az egyetlen nem kollegiális álláshely a kommunista párt struktúrájában. Hatóság és jogok alapján a párt első személye a szovjet állam nominális vezetője. Sem a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke, sem a Miniszterek Tanácsa elnöke nem rendelkezett olyan hatalommal, mint a főtitkároknak a Szovjetunióban. Összességében a szovjet állam politikai története 6 általános titkárt ismer. VI Noha Lenin a párt hierarchiájában a legmagasabb rangot tartotta, a szovjet kormány nominális vezetője maradt, elfoglalva a Népi Bizottságok Tanácsának elnökét.
I.V. folytatta a legmagasabb párthivatal és a Népbiztonsági Tanács Tanácsa elnökének kombinációját. Sztálin, aki 1941-ben a szovjet kormány vezetőjévé vált. Továbbá, a vezető halála után N. S. Hruscsov, aki a szovjet kormány vezetője volt, folytatta a legmagasabb pártfordulást a legmagasabb szintű végrehajtó hatalommal. Miután Hruscsovot minden posztról eltávolították, úgy döntöttek, hogy hivatalosan elkülönítik a főtitkár és a szovjet kormány vezetőjének álláshelyeit. A CPSU Központi Bizottságának főtitkára reprezentatív feladatokat lát el, míg a végrehajtó hatalmat a Szovjetunió Miniszterek Tanácsa elnöke bízza meg.
Sztálin halála után a főtitkár posztját a következő személyek tartották:
- NS Hruscsov - 1953-1964;
- L. Brezhnev - 1964-1982;
- Y. Andropov - 1982-1984;
- K. U. Chernenko - 1984-1985;
- MS Gorbacsov - 1985-1991
Az utolsó főtitkár volt M. S. Gorbacsov, aki a pártvezetővel párhuzamosan a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke volt, majd később a Szovjetunió első elnöke lett. A CPSU Központi Bizottságának a jelen pillanatban elfogadott rendeletei tanácsadó jellegűek. Az ország vezető szerepe a hatalom képviseletére irányul. A pártvezetés hatásköre az ország irányításában a hazai és külföldi arénában korlátozott.
Kollektív CPSU irányító testületek
A Szovjetunió Kommunista Pártjának tevékenységének fő jellemzője az irányítási struktúra kollegialitása. V.I.-től kezdődően. Lenin, a pártvezetésben fontos döntéshozatali szerepet játszik a határozatképesség. Azonban a párt irányításának látható kollektivitása és kollegialitása ellenére, a JS Sztálinnak a legmagasabb párthelyzetbe való beérkezésével egy autoritárius vezetési stílusra való átmenetet terveznek. Csak a főtitkár, N. S. Hruštšov álláspontjának feltételezésével visszatér a kollegális irányítási stílushoz. A CPSU Központi Bizottsága Politikai Hivatala ismét a legmagasabb párt testületévé válik, amely a plenáris üléseken és kongresszusokon elfogadott programpontok végrehajtásáért felelős.
A szervezet szerepe a közügyek irányításában fokozatosan növekszik. Figyelembe véve, hogy a szovjet állam valamennyi vezető posztját csak a Szovjetunió Kommunista Pártjának tagjai foglalták el, azt mondhatjuk, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottságának Politikai Hivatala képviseli a teljes párt elitet, amely teljes hatalommal rendelkezik. В состав бюро входили помимо генсека, секретари республиканских ЦК партии, первые секретари Московского и Ленинградского областных комитетов, Председатель Президиума ВС СССР и Верховного Совета РСФРС. В качестве представителей исполнительной власти в состав политбюро ЦК КПСС обязательно входили Председатель Совета Министров, Министр Обороны СССР, Министр Иностранных дел и Глава Комитета Государственной Безопасности.
Такая тенденция в системе управления сохранялась до самых последних дней существования Советского Союза. После последнего XXVIII партийного съезда в Коммунистической партии наметился раскол. С введением в 1990 году поста Президента СССР роль Политбюро в управлении государственными делами резко снизилась. Уже в марте 1990 года из Конституции СССР была исключена статья 6-я, в которой было закреплена руководящая роль КПСС в управлении государственными делами. На последнем съезде был положен конец гегемонии Коммунистической Партии в жизни страны. Внутри партии на самом высоком уровне наметился раскол. Появились сразу несколько фракций, каждая из которых проповедовала свою точку зрения относительно последующей судьбы партии, ее места в руководстве страны.
Постановления ЦК КПСС носят уже форму внутрипартийных циркуляров, которые косвенно отражают основные направления работы советского правительства. Начиная с 1990 года, партия теряет нити контроля над системой управления страной. Деятельность Президента СССР, функции Верховного Совета СССР и Кабинета Министров СССР становятся определяющими и решающими в жизни государства. Распад СССР как единого государства положил конец существованию Коммунистической Партии Советского Союза, как крупной организационной политической силы.
Сегодня только партийные знамена, сохранившиеся партийные билеты и значки партийных съездов напоминают нам о былом величии Коммунистической партии, которая бессменно оставалась у руля государства в течение 72 лет. По данным статистики, в рядах КПСС на 1 января 1991 года состояло 16,5 млн. членов и кандидатов. Это самый большой показатель для политических партий в мире, если не считать численный состав КП Китая.
