A Tu-134 egy keskeny testű rövid távú utasszállító repülőgép. A kísérleti tervezőiroda A. N. Tupolev fejlesztette ki, és 1966-tól 1989-ig gyártották.
A legjobb helyek áttekintése és elrendezése
A Tu-134 utaskapacitása a repülőgép modelljétől, valamint az utastér elrendezésétől függ és 12 üléstől (Tu-134Sh) 80-ig (Tu-134B-3) változik.
Jelenleg a leggyakoribbak az utastér kétosztályú elrendezésű repülőgépei (ahogy az ábrán látható).
A Tu-134 üzleti osztályát lágyabb ülések képviselik, amelyek közötti távolság 1 méter és 1 méter között 30 centiméter. Emellett a székek nagyobb szögben is megjeleníthetőek, ezáltal a kényelem és a jobb pihenés a repülés során. Az üzleti osztályú ülések soraiban a 2. és 3. szám szerepel (az utastér elrendezésének megfelelően). Ebbe az osztályba a legjobb helyek minden bizonnyal a portálok közelében helyezkednek el, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a jó kilátás és a kilátás a tenger felett a kellemes utazás kulcsa.
Az üzleti osztályban a 2. sor helyszínei nem túl sikeresek, főként a helyük miatt: a közvetlen környezetben közüzemi helyiségek és WC-szobák találhatók, amelyek közelsége sok gondot és kellemetlenséget okozhat.
A Tu-134 gazdaságosztályú kabinját 5-től 19-ig jelzett sorokban elhelyezett helyek képviselik. Az üzleti osztály mellett a helyek a "2-2" séma szerint vannak elrendezve, és széles középvonala van. Határozottan a gazdasági osztály legjobbja az 5-ös és a 13-as sorok helyszínei lesznek a lábak kissé nagyobb távolságának köszönhetően. A sikertelen választás a 18-as vagy a 19-es sorozat helyszíne (a rendszer szerint) a WC-létesítmények közelsége miatt.
A fejlesztés és a működés története
A XX. Század elején a Szovjetunióban meglehetősen érdekes helyzet alakult ki. Az utasok légi közlekedése egyre népszerűbbé vált, de az új Tu-104 sugárhajtású repülőgépek nem voltak elégségesek az összes igény kielégítésére. Tehát ezeket a repülőgépeket elsősorban nemzetközi járatokra használták, többek között a szocialista tábor országai, valamint a legforgalmasabb légi útvonalak között. Az ország belföldi flottájának legnagyobb részét elavult repülőgépek alkotják, amelyek megbízhatósága, kényelme vagy költséghatékony működése miatt már nem különböztek meg.
A legközelebbi utasforgalom megbízásából állt, és új repülőgép fejlesztése megkezdődött. Kezdetben a bélést a Tu-124 korszerűsítésének tekintették, így a neve Tu-124A volt. Már 1963-ban az első repülőgépet építették, és repülési tesztek folytak. Hamarosan azonban számos változtatást hajtottak végre a repülőgép tervezésében, ezért célszerű felismerni a repülőgépet egy új, független modellként, és hozzárendelni a Tu-134 nevet.
1965-ben a Tu-134-et tanúsították, és egy évvel később megkezdte a tömeggyártást. A Tu-134 kereskedelmi üzemeltetése 1967-ben kezdte meg az "Aeroflot" -t. Az első repülésekből az autó megbízhatónak, a levegőben stabilnak és könnyen karbantarthatónak bizonyult, melynek köszönhetően a következő évben a kelet-német és lengyel légitársaság vásárolta meg a Tu-134-et.
1970-ben, figyelembe véve a repülőgép tervezési jellemzőit, valamint működésének feltételeit, a Tupolev Design Iroda kidolgozta a Tu-134, a Tu-134A első módosítását, amelynek hosszúkás teste és gazdaságosabb motorjai voltak. Ez a módosítás és a tömegtermelés alapmodelljének megváltoztatása.
A 20. század 70-es évek első felében a Szovjetunióban szinte minden belföldi légitársaságra használták a Tu-134-eket, de a 80-as évekhez közelebb kezdtek aktívabban új Tu-154-eket kényszeríteni. 1980-ban azonban a Tu-134 új verzióját, a Tu-134B-t fejlesztették ki, és tömegtermelésbe került.
1989-ben a Tu-134 működését nagymértékben csökkentették, aminek következtében a tömegtermelés megszűnt. 2013-tól valamivel kevesebb, mint 130 légi jármű üzemel, amelyek többsége rakomány volt.
Módosítások: Tu-134
Az 1996 és 1984 közötti időszakban a Tu-134 repülőgép 12 módosítását fejlesztették ki és gyártották, amelyek közül néhánynak több változata volt.
- A Tu-134 a repülőgép alapvető módosítása, melynek kapacitása legfeljebb 64 fő (később - akár 72). Egy üvegezett orrát, valamint egy fékpajzsot tartalmaz, amely csökkenti a távolságot a leszállás során. 1966 és 1970 között gyártották.
- Tu-134A - a bélés módosítása fejlettebb motorokkal, amely lehetővé tette a fékpajzsok használatának elhagyását a bélés sebességének csökkentése érdekében. Szintén komolyan növelte a légi járművek működésének hatékonyságát. A 2 méternél hosszabb törzsnek köszönhetően a Tu-134 utaskapacitása is növekedett. A modellt 1970-től 1980-ig gyártották.
- Tu-134B - a Tu-134A továbbfejlesztett változata. Kevesebb súlya és az utastér új elrendezése van. A légi jármű személyzetét csökkentették (4-3 fő). Új vészkijáratok. Néhány ilyen módosítású légijárműnek további üzemanyagtartályai vannak, ami lehetővé teszi a repülési tartomány növelését. A tömegtermelés 1980 és 1984 között folytatódott.
- Tu-134LK - módosítás, amely egy repülő laboratórium, amelyet főleg helyigényekre használnak.
- A Tu-134M a Tu-134B frissített változata, amely új motorokkal van felszerelve.
- Tu-134S - a repülőgép rakomány módosítása.
- Tu-134CX - a Tu-134 módosítása mezőgazdasági felhasználásra.
- A Tu-134UBL (a Tu-134A-4 nevét is megtalálta) egy repülőgép, amelyet a haditengerészet és a stratégiai bombázók képzésére használnak.
- A Tu-134UBL-Sh a Tu-134UBL egy speciális módosítása, amelynek célja a navigátor létrehozása a tengeri és stratégiai repülőgépek számára.
- A Tu-134SH (a Tu-134Uch jelölés is megtalálható) egy olyan repülőgép, amely egy hosszú távú és frontvonalú bombázógépek navigátorának elkészítésére szolgál.
- A Tu-134SH-SL az elektronikus berendezések tesztelésére szolgáló laboratórium.
- Tu-134A-3M - a Tu-134 VIP módosítása. Összesen 6 modellt építettek a modellből.
A Tu-134 áttekintése és jellemzői
Aerodinamikailag a Tu-134 egy teljesen fém konzolos nizkoplan normál rendszer. A farok tollazat T-alakú. A bélésüzem erőműve a farokszakaszba telepített két motorból áll.
A Tu-134 repülési teljesítménye:
| Tu-134A | Tu-134B-3 | Tu-134SH | |
| Méretek | |||
| Hossz m | 37,1 | 37,1 | 37,1 |
| Wingspan, m | 29 | 29 | 29 |
| Magasság, m | 9 | 9 | 9 |
| A törzs átmérője, m | 2,9 | 2,9 | 2,9 |
| Belső szélesség, m | 2,6 | 2,6 | 2,6 |
| Fülke magassága, m | 2 | 2 | 2 |
| Helyek száma | |||
| legénység | 4 | 3 | 3 |
| utas | 76 | 80 | 12 |
| súly | |||
| Felszállás, t | 47 | 47,6 | 47 |
| Kereskedelmi, t | 8,2 | 9 | - |
| Leszállás, t | 43 | 43 | 43 |
| Üzemanyag tartalék, t | 13,2 | 14,4 | 16,5 |
| Repülési adatok | |||
| Hajózási sebesség, km / h | 850 | 880 | 885 |
| Repülési tartomány, km | 2100 | 2020 | 1890 |
| Működési mennyezet, m | 12 100 | 10 100 | 11 900 |
| A kifutópálya hossza, m | 2200 | 2550 | 2200 |
| motorok | 2 × 6800 kgf | 2 × 6930 kgf | 2 × 6800 kgf |
| (D-30-II) | (D-30-III) | (D-30-II) | |
| Üzemanyag-fogyasztás (felszállási mód) | 8296 kg / óra | 8454,6 kg / óra | - |
| Üzemanyag-fogyasztás (cruiser. Mód) | 2300 kg / h | 2062 kg / h | - |
| Üzemanyag-fogyasztás | 2907 kg / h | 3182 kg / h | - |
| Speciális üzemanyag-fogyasztás | 45g / (pass. ⋅km) | 45,2 g / (pass. ⋅km) | - |
következtetés
A Tu-134 fontos mérföldkő a hazai polgári repülésben. Ez a repülőgép szériagyártásban volt közel egynegyed évszázada, és így befolyásolta a szovjet légiközlekedési ipar további fejlődését. Nincs túlzás és az a tény, hogy ez a repülőgép bizonyos mértékig része lett a Szovjetunió kultúrájának, és ennek következtében azoknak az országoknak, amelyek egykor hozzá tartoztak. A repülőgépek „szerepének” élénk példája az ország életében az volt, hogy számos szovjet filmben megjelent (például „Az olaszok kalandjai Oroszországban” vagy „Mimino”).
De a Tu-134 sorsában még fontosabb, hogy alapul egy modernebb Tu-154-et fejlesztettek ki, amely a Szovjetunió legnépszerűbb utasszállító repülőgépévé, valamint a szovjet polgári repülés szimbóluma lett. Ez az a tény, hogy a Tu-134-nek, a jellemzőinek és sebességének köszönhetően a belföldi járatok utasai az elavult IL-14-ről új, kényelmes sugárhajtású repülőgépekre költöztek, és a belföldi légi közlekedés történetében fontos küldetésévé váltak.
