Az 1939-es minta mintájának 45-36NU szovjet kombinált ciklusú torpedója lett a szovjet tengerészek enyém támadó fegyverének fő típusa a Nagy Honvédő Háború első időszakában. A torpedó 285 kg-os robbanóanyagot szállított, és minden típusú, tengeralattjáró és parti létesítmény felszíni hajóit legyőzte.
Fejlesztés, létrehozás és tömeggyártás
A fegyvert a 30-as évek közepén hozták létre, hogy helyettesítsék az 53-27-es elavult torpedókat, amelyek nem felelnek meg a haditengerészeti háború modern feltételeinek. Az alapja olasz torpedó 45F volt, amelyet akkoriban az egyik legjobb példa erre a fegyverre. A torpedó első mintái készen álltak 1936-ra, és két évvel később a szovjet haditengerészet elfogadta a fegyvert. A torpedó sorozatgyártását a 175-es Tokmakban, Zaporozhye-i régióban szervezték.
Már a sorozatgyártás folyamatában számos változtatást kellett végrehajtani a tervezésben, amelynek célja a fegyver tűz jellemzőinek növelése volt. 1939-ben megjelent a 45-36 NU kombinált ciklusú (ellenőrizetlen és súlyozott) kombinált ciklusú torpedó, amely sokkal jobb taktikai és technikai jellemzőkkel rendelkezett. A sorozat 1940-ben újdonság lett. A sorozatgyártás évei során a szovjet gyárakban 3749 fenyegető acél szivar keletkezett, amelyek a háború elején a szovjet haditengerészet torpedó-enyém fegyverzetének fő típusát képezték.
A torpedó 45-36NU minta 1939-es fő taktikai és technikai paraméterei
- Kaliber - 450 mm.
- Súly - 1028 kg.
- A harci töltés tömege - 284 kg.
- Hossz - 6000 mm.
- Utazási sebesség - 32 csomó.
- A kurzus 6 km.
- A pálya mélysége 0,5-14 m.
- Motor - gőzgáz, teljesítmény - 92 LE
A torpedót 45-36NU-t használták a szovjet haditengerészet birtokában lévő bányász-torpedó fegyverek minden hordozóján 1939-45-ben. A második világháború elején ezek a fegyverek a szovjet torpedó csónakok brigádjaival működtek, amelyeket a haditengerészeti légi közlekedés fő támadó fegyvereként használtak.
Fotó torpedók
