A koreai háború eredményei egyértelműen kimutatták, hogy a gyalogság, a tüzérség, a repülőgépek és a haditengerészeti erők önállóan nem tudnak katonai konfliktusba lépni. A tartály továbbra is a csatatér királya maradt. A legjelentősebb katonai műveleteket, mind taktikailag, mind stratégiai szempontból, akkor kizárólag a tartályok használatával hajtották végre. Az ellenfelek folyamatosan igyekeztek maximalizálni a harcban részt vevő páncélos egységek számát. A katonai konfliktus során bekövetkezett konfrontáció nemcsak a csatatéren zajlott, ahol az acél szörnyek egymásba ütköztek, hanem a tervezőirodákban is.
Az új T-44 és T-54 tartályok váltották át a legendás T-34-85 harci járművet átmeneti lehetőségnek. Annak ellenére, hogy az új tartályok új tornyot, fegyvereket és számos más konstruktív újítást kaptak, az eredmény a legendás T-34 javított változatai. Ha a T-44 kiadása a második világháború alatt indult, akkor a T-54 tartály már a béke időszakának járműve volt. A szovjet tervezők megpróbálták figyelembe venni a múltbeli tartálycsaták összes felhalmozott élményét, de az új tartály nedvesnek bizonyult. A Távol-Keleten lángoló koreai háború új követelményeket terjesztett elő a páncélozott járművekre, amelyek a következő gép alapját képezték.
Az új tartály alapjaként a T-54B közegtartály utolsó módosítását választottuk. A szovjet tervezők munkájának eredménye a T-55, egy alapvetően új tartály megjelenése volt. Az új gép nagyon magas taktikai és technikai jellemzőket kapott, ami nem csak a legmélyebb termelést biztosította a tartálynak, hanem hosszú élettartamúvá is tette az autót.
Egy új harci jármű T-55 születése
A koreai-félszigeten folytatott harcok még nem haltak meg, és a Szovjetunióban már elkezdték gondolkodni arról, hogyan lehetne javítani a páncélozott erők állapotát, és mi legyen a fegyveres erők fő tartálya. A szovjet T-54-öt érintő három frissítés azt mutatta, hogy teljesen új tartályra van szükség. Az új fejlesztésben az eddigi gépkocsi összes meglévő fejlesztését a modern tartályépítés legújabb technikai újításaival együtt használták fel.
Az új gép fejlesztését 1957-ben indították Nizhny Tagilban az Uralvagonzavodban, a T-54B tartály sorozatgyártásával párhuzamosan. Az új páncélozott jármű a "Object 155" gyári indexet kapta. Meg kell jegyezni, hogy az új generációs T-55 tartály körüli összes fő tervezési tevékenységet kezdeményező módon hajtották végre. A műszaki specifikációk tervezői nem kapták meg. Nem született döntés az új tartály gyártásáról a legmagasabb szinten. Az egyetlen példa, amely befolyásolta a munkafolyamatot, a hadsereg volt. A szovjet tankmesterek, akik a hadseregben a T-54 közepes tartály üzemeltetésével kapcsolatos személyes tapasztalatokra támaszkodtak, javaslataikat és kívánságaikat tették.
Az új tartályok első tétele két autóból állt, és 1957-ben elkészült. Az új gépeken a T-54B közegtartályból néhány alkatrészt és alkatrészt használtak. Különösen a prototípusokon a soros minták tornyait használták. Az év során mindkét autó állami teszteket hajtott végre, amelyek megmutatták a szovjet tanképítők sikerét és a tervezési ötletek helyes menetét. A hosszú és fáradságos munka eredménye a Szovjetunió Miniszterek Tanácsa 493-230. Sz. Határozata a Szovjetunió fegyveres erők tartályerőinek fegyverzetére vonatkozó "Objektum 155" elfogadásáról. Az "Object 155" katonai kijelölő tartályt kapott, T-55-ös és 1958 nyarán indult el a sorozatban.
A T-55 tartály tervezőit megoldó főbb feladatok
A T-55 közepes tartály a fő fegyverzetéhez hasonló volt az elődjéhez. A páncélvédelem szintje nem különbözött az új autótól. A két tartály fő harci paramétereinek hasonlósága azt eredményezte, hogy Nyugaton a szovjet gép a T-54/55 indexet kapta. A fő technikai jellemzőkről nem volt ötlete, hogy szinte lehetetlen volt megkülönböztetni mindkét tartályt a csatatéren. Az új tartály súlya a szovjet autók esetében 36 tonna volt. Az új gépen számos alkatrészt, alkatrészt és egységet egyesítettek a T-54B tartály részleteivel, amelyek a sorozatban már régóta voltak. Ez biztosítja a termék tömegtermelésének gyors kialakulását és a tartály fejlesztését a hadseregben. Az új berendezések hatalmas javítási erőforrással rendelkeznek. Első alkalommal a fegyvercső stabilizátorait vízszintesen telepítették egy szovjet tartályra, ami lehetővé tette, hogy a személyzet mozogjon.
Megnyerte a T-55-et, és közvetlen versenytársaival összehasonlítva, a külföldi seregek gépeit. A szovjet autó egy méterrel alacsonyabb volt, mint az amerikai Pershing tartályok. A D-10T2S puska ágyú és a szovjet jármű páncélzatának vastagsága nem hasonlította össze az amerikai és brit páncélozott járművekkel a hatalmukat és a stabilitását. A nyugati szakemberek, akik megkapták az első szovjet tankot tartalmazó intelligenciát, arra a következtetésre jutottak, hogy a szovjet T-55, egy tartály, másfélszer erősebb a tűzerő és a védelem szempontjából, mint a nyugati modellek. Kellemetlenül meglepte a csatatéren a nyugati katonai tartályok mobilitása. A szovjet T-55-nek manőverezhetősége miatt hosszú ideig nem volt egyenlő.
Az új gép fő jellemzője azonban egy nukleáris védelmi rendszer telepítése. A nukleáris fegyverek korában ez a szempont talán a legfontosabb volt, amely meghatározta a katonai egységek harci hatékonyságát az atomfegyverek használatának feltételeiben. További jelentős újítások a következők:
- a V-54 főmotor teljesítménye 60 LE-rel növekedett;
- megnövekedett üzemanyagtartály-kapacitás és ennek megfelelően erőforrás-tartalék;
- egy légkompresszor van felszerelve a motor indításához;
- a gép „Dew” tűzvédelmi rendszerrel van felszerelve;
- tartály lőszer 43 felvételre nőtt;
- A tartály vezérlésére szolgáló optikai eszközök pneumohidro-tisztító rendszerrel rendelkeznek.
Első alkalommal egy új típusú füstberendezést telepítettek a harci járműre. A füstképernyőt úgy állítottuk elő, hogy az üzemanyagot a kipufogócsatornába injektáljuk.
A T-54 tartályhoz képest jelentős különbség volt a repülőgép géppisztolyának hiánya a toronyon. A tervezők arra a következtetésre jutottak, hogy a repülőgép megnövekedett sebességével párhuzamosan az alacsony repülésű célokkal való harc gyakorlása nem célszerű. Csak a 60-as évek végén a tervezők figyelembe vették a katonai konfliktusok tapasztalatait, és visszaküldték a DShKM-et, telepítve a T-55 tartály tornyára.
A megjegyzéshez: a csatatéren a tartályképződéssel harcolni képes helikopterek megjelenése 5 év után teljesen megakadályozta a tartályokat a légi csapások ellen. Élénk példa erre a vietnami háború, ahol az amerikai csapatok aktívan használták a támadási helikoptereket.
Fontos megjegyezni, hogy a szovjet tartálynak félautomata rakodórendszere volt, amely a legfejlettebb az adott időszakban. Csak az izraeli tankok, a „Merkava 2” 10 év múlva hasonlónak tűntek a szovjet fejlődéshez.
A T-55 tartály nagy teljesítménye és karbantartása nagy igényt támaszt az autóval. A Szovjetunióban a tartályok gyártását 21 évig, 1958 és 1979 között végezték. Ebben az időszakban több mint 20 ezer T-55 tartály modell került kiadásra.
A Szovjetunió a Varsói Szerződésben kiadta az új felszerelésekre vonatkozó licencet és műszaki dokumentációt. A legtöbb tartályt Csehszlovákiában gyártották, több mint 1700 járművet. Kicsit kevesebbet adtak ki a T-55-ben Lengyelországban - 1500. Romániában a TR-580 és TR-77 jelzésű tartályt 7 évig gyártották.
A különböző módosítások során előállított T-55-ek száma összesen 23 ezer gépjármű volt, amelyek a világ 60 országában a hadseregben voltak. Ha hozzátesz egy kínai módosítást a szovjet tankhoz, akkor a szovjet tervezők általános fejlődése volt a legsúlyosabb - több mint 100 ezer példányban.
A szovjet tank T-55 tervezése - a főbb jellemzők
A szovjet tanképítők a T-34 és az IS-2 tartályoktól kezdve erős és megbízható erőművekre támaszkodtak. A szovjet V-2-es dízelmotorok teljes háborút értek el, és a katonák elismerést kaptak. Hasonlóképpen az átlagos T-55 tartály tervezői is megközelítették a feladatot. A B-55 dízelmotor folyadékhűtéssel rendelkezett, és nagy sebességű jellemzőkkel és nagy erőforrással rendelkezik, mind a kemény felületen, mind a durva terepen. A motort sűrített levegő használatával indították, ami növeli az akkumulátor élettartamát.
A motor teljesítményének növelése, a torziós rúd felfüggesztésének nagyobb megbízhatósága. Az autónak az egyik legjobb futási paramétere volt. A talajnyomás csak 0,81 kg / cm2 volt. A tartály azonnal le tudta küzdeni a 2,7 m mély és a 0,8 m magas falat.
Először a páncélozott hajótest elülső részén a szovjet tartályba tartalék üzemanyagtartályokat helyeztek el. A helyszíni tesztelés során ez az innováció igazolta az élethez való jogát. A dízelüzemanyaggal töltött üzemanyagtartályok további kumulatív védelmet jelentettek.
Ha a Nizhny Tagil tartályépítők tökéletesen kezelik a meghajtórendszert és a futóművet, a páncélozott járműnek a páncélozott jármű fegyverzetén kellett dolgoznia. Az előző modellhez hasonlóan a T-54B tartályban a törzsstabilizátorokat vízszintes síkba szerelték az új gépre. Szükséges volt növelni a tartálypisztoly lőszerét azáltal, hogy növelte a kumulatív páncél piercing kagylók számát. A 100 mm-es tartály D-10T2S akkoriban az egyik legerősebb. 1000 m távolságból a fegyverből kiégett alatti kaliberű lövedék szabadon áttört 275 mm vastag páncél.
A tartály egy új rendszert használt a személyzet védelmére a tömegpusztító fegyverek használata esetén. A kollektív védelem a tartály harci rekeszének teljes lezárását feltételezte. A gép életbiztosítási rendszerei szűrő- és szellőztetőrendszert biztosítottak. A tartály legénysége megbízhatóan védett nemcsak a lökéshullámtól, a fénysugárzástól és a sugárzástól, hanem az uralkodó körülmények között is harcolt.
A T-55 tartály modernizálása
Az új szovjet tartály kialakulása sok éven át nemcsak a hazai tartályépítés kialakulását határozta meg, hanem a külföldi tankok építését is befolyásolta. Az autó hatalmas technológiai erőforrásnak bizonyult, amely lehetővé tette a termék fájdalommentes frissítését már a tömegtermelés folyamatában. A T-55 tartály legsikeresebb korszerűsítése 1983-ban történt. A világ látta az új autót T-55 AM. A tartály kisebb beruházásai miatt a páncélvédelem tartósságát jelentősen növelni lehetett, miközben a gép alapvető mobilitását ugyanazon a szinten tartotta. A korszerűsített tartály új V-46-5MSV dízelmotort kapott, melynek teljesítménye magasabb volt, mint a korábbi, 100 LE teljesítményű meghajtórendszer.
A T-55 tartályok korszerűsítésének fő célja az volt, hogy a soros termékeket összhangba hozza az új szabványokkal. A gépen új berendezést telepítettek, melynek köszönhetően javult a tartály tüzelési jellemzői, és javult a harci járművezérlő rendszer. A tervezés főbb változásait a tartályok Afganisztánban történő harci felhasználása eredményezte, ahol a tartályegységek a szovjet csapatok korlátozott kontingensének részét képezték a DRA-ban.
A tartály egy további védelmi szintet kapott, amelyet a páncélozott járművek tartály fegyverekkel szembeni harci ellenzéke alapján számítottak ki.
A szovjet T-55 tartály hosszú ideig a szovjet fegyveres erők egyik fő tartályává vált. A gép a tartályépítés területén a későbbi fejlesztések alapterülete lett. A tartály magas jellemzői széles körét és működésének földrajzi elhelyezkedését jelezték. A szovjet gép sikeresen megalapozta magát a sivatagban és a hegyekben. Nem csoda, hogy a világ számos országában a T-55 tartály továbbra is üzemben van. Annak ellenére, hogy a T-55 gép korszerűsítése közelebb hozta az új generációs páncélozott járművek szintjéhez, a szovjet tank ma veterán státusszal rendelkezik. A harci felhasználása és működése korlátozott.
