A német páncélozott személyzet Hanomag: SdKfz 250 és SdKfz 251

A villámháború német koncepciójában, amelyet a múlt század 30-as éveiben jelentősen kiegészítettek, nagy figyelmet fordítottak a gyalogsági egységek mobilitására.

Guderian tábornok, az egyik kiemelkedő német elméleti szakember a tartályerők használatában, a "Figyelem, tankok!" Leírta a gyalogság funkcióit a következő háborúban: "A gyalogság feladata, hogy azonnal használjon egy tank támadás hatását, hogy gyorsan előrehaladjon és fejlessze a sikert."

Ez az idézet azt mutatja, hogy a német parancsnokok egyértelműen megértették, hogy a tartályok használata nem lenne hatékony anélkül, hogy erős gyalogosfedél lenne. A probléma azonban azonnal felmerült arról, hogyan lehet a gyalogság mobilitását növelni a tartályegységek szintjére.

Németországban van egy Hanomag gépgyártó vállalat (Hannoversche Maschinenbau AG), amely hamarosan 150 éves lesz. A történelem során részt vett autók és teherautók, traktorok és mozdonyok gyártásában. A volt Szovjetunió állampolgárai mindig a Hanomag nevet csak a Nagy Honvédő Háborúhoz követték, vagy inkább két olyan berendezésmodellrel, amelyek a vállalat gyáraiban készültek: az SdKfz 250 és az SdKfz 251 páncélos személyszállítókkal, amelyek az MP-40 géppisztollyal igazi névjegykártyává váltak. a náci Németország földi erõi.

A német BTR "Khanomag" (vagy "Ganomag") valójában egy tömegkocsi volt, amelyet aktívan használtak a háború alatt, beleértve a keleti frontot is. Minden kiadott 15252 páncélozott szállító Hanomag SdKfz 251 és 7326 egység SdKfz 250. Ezek az autók voltak az igazi „igáslovak” a Wehrmacht használták őket nem csak a közlekedés gyalogos egységek, hanem a kiürítést a sebesült, szállító tüzérségi és habarcs, a közlekedési lőszerek, intelligencia , mint személyzeti gépek és kommunikációs gépek. E páncélozott személyzet alapján önjáró tüzérségi és légijármű-létesítményeket hoztak létre. A páncélozott személyzet mindegyikére nagyszámú módosítás történt.

A németek nemcsak magukat a "Hanomagit" használták, hanem kis mennyiségben is szállították a szövetségeseiknek. A háború után ezeknek a páncélozott járműveknek a gyártását a csehek hozták létre, a csehszlovákiai hadseregben a 80-as évek közepéig szolgált.

Az SdKfz 250 és az SdKfz 251 páncélozott személyzet hordozóit magas megbízhatóság és kiváló manőverezhetőség jellemezte. A legtöbben a keleti fronton és Afrikában használták őket, vagyis ahol a német hadseregnek leginkább rossz utakkal kellett foglalkoznia. Nemcsak a Wehrmacht-katonák örömmel használták őket: a Hanomag páncélos személyszállító fuvarozója a Rommel, az afrikai hadtest parancsnoka, kedvenc parancsnoka.

Egyébként, a "Khanomag" név teljesen szovjet, a német dokumentumokban ezt a páncélozott személyszállítót soha nem hívták.

Hanomag létrehozásának története: SdKfz 250 és SdKfz 251

Az első világháború alatt a gyalogosok szállítására szolgáló járművek aktív használata. Kicsit később, a britek alapították az Mk tartályalapot, és létrehozták a világ első páncélozott személyzetét, amelynek küldetése nemcsak a katonáknak a frontvonalhoz való szállítása, hanem a csatatéren lévő tűzzel is segített. A világháború közötti időszakban a tartályok és a gyalogsági támogatás kíséretének kérdését különböző módon próbálták meg. A Szovjetunióban aktívan részt vettek az ágyúkkal és géppuskával fegyveres páncélozott járművek létrehozásával. A Vörös Hadsereg szokásos taktikája az úgynevezett tartály támadás volt, amikor egy gyalogsági csoportot egyszerűen a tartály páncéljára helyeztek.

A németek egy kicsit másképp jártak: erőteljes traktor- és gépjárműiparral, páncélos személyszállítókat fejlesztettek ki. Az első világháború idején megjelentek a német félpályás járművek első modelljei. A hagyományos kerekes járművekhez képest nagyobb áteresztőképességűek voltak gyalogsági, tüzérségi fegyverek és más hadsereg áruk szállítására. 1919-ben, a „Kraftprotse” páncélvédelem egy félig lánctalpas traktoron végzett kísérletként, majd átkerült a Weimari Köztársaság rendőrségébe.

Később a páncélos személyszállítók fegyvereket telepítettek: egy 37 mm-es KwK L / 70 ágyú és egy 7,92 mm-es géppuska került a Rheinmetall-Borsig tüzérségi traktorba. 1934-ben a HK 600p félpályás tüzérségi traktorot üzembe helyezték a következő évben.

Az 1930-as évek közepén Németországban kezdődött a tüzérségi traktorokon alapuló félpályás, páncélozott személyszállítók fejlesztése. Az egyszínű Sd.Kfz.10 és a három tonnás Sd.Kfz.11 alváz alapján a Bdr Sd.Kfz.250 és az Sd.Kfz.251 volt létrehozva.

Az Sd.Kfz.251-nél végzett munka vezette a hansai Hansa-Lloyd céget, miután sikeresen befejezte a szabadalmat az autóra, amelyet a Hanover Hanomag cég vásárolt. Az új BTR alvázának gyártásával foglalkozott, a páncélos hadtestet a Bussing szállította, a végső összeszerelést pedig más vállalkozásoknál végezték.

A "Hanomag" első prototípusai 1936-ban jelentek meg, és 1939 elején új felszerelések érkeztek a hadseregbe.

A harmincas évek végén a Fegyveres Igazgatóság technikai feladatot készített egy könnyűfegyveres jármű kifejlesztésére egy félpályás alvázon. Az új gépet az Sd.Kfz.251-nek kellett kiegészítenie, amely már tömegesen gyártott.

Az új páncélozott személyszállító munkát a háború alatt (1940-ben) befejezték, és 1941-ben Sd.Kfz.250 kezdett belépni a hadseregbe. A sorozatgyártás során több mint tíz módosítást hajtottak végre a félpályás páncélozott autóban.

Sd.Kfz.251

Az Sd.Kfz.251 BTR-nek volt egy nyitott páncélozott teste, amely egy keretből állt, amelyen páncélok segítségével rögzítették a páncélozott lemezeket. Jelentős meredekségük és vastagságuk 6-14 mm volt (elülső rész). A hajótest előtt a motortér volt, mögötte a vezérlő rekesz, és a gép hátulján ejtőernyősök voltak.

A motortérben a motor, az üzemanyagtartály és a kerékvezérlő rendszer volt. Közvetlenül a háta mögött a parancsnok és a járművezető helyei, a motortérből egy tűzfal választotta el. A "Hanomagom" meghajtó vezérléséhez a kormánykereket, a standard pedálokat és a sebességváltó karját használták. Az Sd.Kfz.251 menedzsment osztályának volt tetője, a jármű bizonyos módosításai miatt a parancsnok helye nem volt a vezető közelében, hanem a hátsó részében.

A harci teremben mindkét fal alá gyalogosok padjai kerültek felszerelésre, a kerítéseken dobozok voltak felszereléssel és tartalék alkatrészekkel. A falakon ejtőernyős személyi fegyvereket tartottak. A rossz időjárástól való védelem érdekében a jármű harci rekeszét felülről lefelé vászonfülke borítja. A leszállást a gép hátsó oldalán található kettős ajtón keresztül végeztük. A hajótestben nem voltak hurkok, a harcosok meg tudtak tűzni az oldalakon.

A „Hanomag” német páncélozott személyzet-szállítója Maybach HL 42 TURKM karburátoros motorral volt felszerelve, hat hengerrel és 100 literes kapacitással. a. A hűtőrendszer radiátora a hengerblokk előtt helyezkedik el a gép orrában. A Hanomag BTR-nek bolygó típusú átvitele volt, négy hajtóművel előre és hátra.

A páncélozott "Khanomag" megkülönböztető tulajdonsága az alváz volt. A gép által használt orrban használt kerekek vezérlése. A hernyók nagy teljesítményt nyújtottak a Khanomag számára. Ennek a rendszernek az előnye az összehasonlító egyszerűsége (a súrlódás és a fedélzeti átvitel nem volt szükséges), miközben megőrizte a lánctalpak előnyeit.

A legtöbb esetben egy páncélozott személyi hordozó forgását kormányszerkezet segítségével végeztük, mint egy közönséges autó esetében. Csak a túl éles fordulatoknál (több mint 15 fok) volt szükség az egyik vágány fékezésére.

A BTR Sd.Kfz.251 szuszpenziót összekevertük: a keréktengelynek laprugója volt, és a nyomon követett rész független torziós rúd volt. A páncélozott személyzethordozónak mindkét oldalán három sor kerék van: a külső sor három hengerből állt, a középső sor hatból állt, a belső sorban pedig három görgő is volt. A hátsó görgők voltak vezetők és elülső vezetők.

A "Hanomag" szabványos fegyverzet 7,92 mm-es MG 34 géppisztolyból állt, amelyet páncélszárny borított. Telepítésre került a menedzsment osztály felett. Kívánt esetben a géppisztolyt át lehet rendezni a forgócsapon, amely a száron helyezkedik el. Ebben az esetben a tűz a levegő célpontjain hajtható végre.

A páncélozott személyzet fuvarozójának számos módosítása volt, ami a tervezési és fegyverzetbeli különbségek között volt. A fő módosítások Ausf volt. A, B, C és D mellett ezeken kívül 23 további, speciálisan specializált változat volt a gépen.

Sd.Kfz.250

Az Sd.Kfz.250-et egy kicsit később, mint a BdR Sd.Kfz.251-es sorozatgyártásba indították, ezeknek a két gépnek a kialakítása nagyon közös. Ugyanolyan elrendezésük és elrendezésük van, mindkét páncélozott személyzet ugyanazon Maybach HL 42 TURKM motorral volt felszerelve.

Az utóbbi körülmény egy kisebb Sd.Kfz.250 fajlagos teljesítményt eredményezett. A könnyű félig láncolt páncélozott személyzethez tartozott, 5,8 tonna volt (Sd.Kfz.251 9,14 tonna helyett), teste kissé szűkebb és rövidebb, mint az Sd.Kfz.251.
Az Sd.Kfz.250-nek két változata volt a hajótest tervezésének: régi (alt) és új (neu), az utolsó közül az utolsó pedig valamivel egyszerűbb. Az Sd.Kfz.250-hez hasonlóan páncélozott hajótestet, nyitott csapatot és két személyzetet is használt.

Általában az Sd.Kfz.250-et használták a gyalogsági rekesz fele szállítására. A páncélozott fuvarozónak több mint tíz módosítása volt. A gép alapmodelljének fő fegyverzete a pajzsos MG 34 géppuska volt.

Az alváz nyomkövető része mindkét oldalon öt kerékből állt.

A szabványos módosítások alapján a különböző funkciók elvégzésére szolgáló gépeket fejlesztettek ki: kommunikációs jármű, amely különböző típusú rádióállomásokkal felszerelt, egy önjáró habarcs, 81 mm-es habarccsal a csapágyterület közepén, lőszer szállító jármű. Megjegyezhet egy módosítást is, melyet egy Kwk 37 könnyű ágyú vagy 37 mm-es pisztolyt tartalmazó tartály-változat biztosít.

Az Sd.Kfz.250 alapján számos felderítő járművet, egy páncélozott személyzet-hordozót hoztak létre a tűz beállításához, valamint egy kommunikációs kábeltöltőt az elülső zónában.

Hanomag jellemzői: SdKfz 250 és SdKfz 251