A ZIS-151 teherautó az első hátsó kerekes teherautó. A közúti teljesítmény javítása érdekében az autó három hajtótengellyel rendelkezik. A ZiS-151-et az amerikai Studebaker és a Chevrolet teherautók pótlására fejlesztették ki, amely a szovjet fegyveres erők és a nemzetgazdaság fő flottája volt.
Soros gyártás és módosítások
A második világháború után azonnal megkezdődött a hazai és a trófeautóknak a hadseregben és a nemzetgazdaságban történő cseréjére alkalmas hazai terepjáró teherautó létrehozására irányuló projekt munka kezdete. A ZIS-151-1 és ZIS-151-2 első két prototípusa már elkészült 1946-ban. Hosszú menetvizsgálat után, amely az egész 1947-es év során zajlott, a ZiS-151 márkájú autót tömegtermelésre ajánlották.
A jövő autójának gyártási helyét Moszkva Autóüzemnek választották. Sztálin, a jelenlegi ZIL.
A sorozatgyártást 1948-tól 1958-ig végezték. Összességében 194.559 különböző gépkocsit használtak le a gyári összeszerelő vonalról.
A teherautó műszaki jellemzői ZIS-151
- Súly terhelés nélkül - 5,58 tonna
- Hosszúság - 6,93 m, szélessége - 2,32 m, magasság - 2,16 m, terepmagasság - 260 mm.
- A kerék képlete 6 × 6.
- Motor 6-hengeres benzin.
- Teljesítmény - 92 LE
- Teherbírás - 4500 kg.
- Üzemanyag-fogyasztás 100 km-enként - 42 l.
- Maximális sebesség az autópályán - 55-60 km / h.
A ZiS-151 teherautó technikai alapként szolgált a harci járművek egész családjának létrehozásához. A platformon a ZIS-151 gyártott MLRS BM-13-16 és BM-14-16. Az egyik leghatékonyabb technikai megoldás a BTR-152 első, a ZiS-151 jármű alvázán összeszerelt háztartási páncélszemélyszállító BTR-152 kiadása volt. A gép nem vett részt közvetlenül az ellenségeskedésben. A ZIS-151-et használták a szovjet hadsereg motorizált puska csapatai számára az 1956-os magyar események és a csehszlovákiai szovjet katonai egységek 1968-as bevezetésével.
Fotógép
