Eddig nem sok állam maradt el a világban, ahol a kormányzat önkényes formája teljesen megmaradt. Formálisan a világ politikai térképén szinte minden államformáció két típusra oszlik: az alkotmányos monarchiára és a köztársaságra. Az első esetben a formális államfő az uralkodó. A legtöbb esetben az államfő az elnök lesz, akinek jogállása jogalkotási szinten van rögzítve.
Tény, hogy a meglévő állami és politikai struktúrák messze nem mindig klasszikusak. Számos állam követi saját fejlődési útját, ahol minden politikai és legfelsőbb hatalom egy kis politikai csoport, a közös politikai nézetek és a párt ideológia kezében van. Ezen államok egyike a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság - a korunk leghitelesebb és autokratikusabb állapota. Ez talán az egyetlen ország a világon, amelynek élén olyan politikai rendszer van, amely valójában zárt kasztává vált.
Kíváncsi, hogy a KNDK jelenlegi alkotmánya legitimálja az országban az uralkodó önkormányzati formát legitimáló örökletes és családias elvek kialakítását. A gyakorlatban az észak-koreai képviseleti hatóságok az alaptörvénynek megfelelően minden létező, tipikus szimulacrává váltak, amelyek csak hivatalos hatáskörrel rendelkeznek.
Az észak-koreai állam kialakulásának háttere
Hat évszázadon át Koreában egyetlen állam volt, amelyben minden legfőbb hatalom királyoknak és császároknak volt. A XIX. Század végén az ország röviden birodalmává vált. Az ország minden állami hatalma átjut a császárnak. Annak ellenére, hogy saját kormányzási eszközei vannak, az ország folyamatosan keleti szomszédja árnyékában van. A koreai társadalom életének minden területén Japán befolyása érezhető, ami végül eléri az országos szintet.
A 20. század első évtizedében számos történelmileg fontos esemény zajlik, amelynek eredményeként Korea elveszíti függetlenségét. Először is, a koreai terület a két birodalom, az orosz és a japán katonai konfrontáció helyszíne lesz. Miután megnyerte az orosz-japán háborút 1904–05 között, a japán birodalom teljes szabadságot szerzett a koreai félszigeten. A két ország által 1905 novemberében aláírt szerződés eredményeképpen Korea válik a japán birodalom védelmezőjeként. Ez a dokumentum a koreai állam függetlenségének befejezésének kezdete volt. Öt év múlva, 1910 augusztusában a protektorátus helyébe a koreai félsziget teljes körű csatlakozása lép. Ettől a pillanattól és a következő 35 évtől kezdve Koreából japán kolónia lesz, ahol minden hatalom a kormányzó kezében van. A japán császár kinevezettjei által kiadott rendeletek és utasítások a koreai társadalom társadalmi és társadalmi életének minden területét szabályozó jogszabályi erőt hordozták.
Korea egy japán kolónia állapotában pontosan 35 év maradt. A félsziget japán megszállása véget ért 1945 augusztusában, amikor a szovjet és amerikai csapatok beléptek az országba. A szovjet csapatok elfoglalták az ország északi részét, míg az amerikai csapatok a koreai félsziget déli részén álltak. A Potsdam-konferencia végén a 38. párhuzam volt a szövetséges csapatok elhatárolása. Az egyszeri egyesült államok mindegyik részében a közigazgatási szervek a szovjet és amerikai megszálló erőkre támaszkodva működtek. Annak ellenére, hogy a Hitleri-ellenes koalíció egykori szövetségesei kijelentették, hogy a koreai államot a lehető leghamarabb helyreállítják, az észak és a dél közötti kompromisszum megpróbálkozása meghiúsult.
A hirtelen kijárat hiányában a politikai konfliktus mindkét oldala úgy döntött, hogy önállóan jár el. 1948-ban, augusztus 15-én, egy új állami szervezet, a Koreai Köztársaság létrehozását jelentették be az amerikai csapatok felelősségi körzetében. A politikai demarche válaszul az észak-koreai kommunisták, akiket Kína és a Szovjetunió támogatott, bejelentették a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság létrehozását. A 38. párhuzam lett a két koreai állam közötti határ, amely mesterséges gátvá vált, amely a koreai félszigetet és a koreai népet két részre osztotta.
Délen az országot Lee Seung Man elnök vezette, amelyet az Országgyűlés július 24-én választott ki. A dél-koreai elnöki poszt létrehozásával együtt minden szükséges kormányzati szervet hoztak létre. Az amerikai katonai közigazgatás minden hatalmát átadták a Koreai Köztársaság új kormányának.
Észak-koreai kormány modellje
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság területén a félsziget északi részén kezdettől fogva az állam szocialista modelljét építették, ahol az országot irányító valamennyi fő funkciót a párt elitjéhez rendelték. A KNDK-ban a fő politikai erő a koreai munkaügyi párt volt, akinek a vezetése sikerült összpontosítania a kezében a teljes hatalmat. A felső pártvezetés, amelyet a TPK elnöke vezette, névlegesen az ország kormányává vált, amely a jogalkotási és végrehajtási hatásköröket egyesítette. Az első észak-koreai alkotmányt 1948. szeptember 8-án fogadták el.
Az alaptörvény szövegével összhangban az ország minden hatalma a koreai néphez tartozott, aki a Koreai Munkaügyi Párt szigorú irányítása alatt erős és erőteljes szocialista állam építésére kell törekednie. Az első alkotmányban jelen vannak az ország fő hatalmi szerveit meghatározó cikkek. Ezek különösen a következők:
- A Legfelsőbb Népi Gyűlés a KNDK legmagasabb jogalkotási és képviseleti testülete;
- Az Állami Védelmi Bizottság elnöke - az ország legmagasabb katonai pozíciója;
- Az Állami Védelmi Bizottság az ország fő katonai hatósága;
- Az Országgyűlés elnöksége;
- A Minisztertanács az ország végrehajtó hatósága.
Helyi szinten a regionális népcsoportok és a helyi lakossági bizottságok felhatalmazást kaptak.
Az észak-koreai alkotmány szövege szerint az állam fővárosa Szöul, a Koreai-félsziget déli részén fekvő város, amely az észak-koreai hatóságok felelősségi körén kívül helyezkedik el.
A Koreai Köztársaság Alkotmányában és a KNDK alaptörvényében a koreai állam egységének elképzelése redline. A felek mindegyike - a dél-koreai politikai rendszer és az észak-koreai pártvezetés - ambiciózus célokat és célokat tűzött ki, amelyek a koreai egységesítésre irányulnak egyetlen adminisztráció és egy ideológia alapján.
Amint az az alaptörvény szövegéből is kitűnik, az észak-koreai elnök elnöke még a KNDK legmagasabb erejéig sem jelenik meg. Az észak-koreai demokrácia elveit, amelyek minden nemzet-demokratikus államnak ismerik, a kormányzati szervekre bízzák. Mindezek egyetlen és jelentős módosítása a pártok teljes ellenőrzése a kormányágak felett.
Észak-koreai elnök
1946-ban Kim Il Sung, az 1948-1994-es uralom első szerepét vette át az észak-koreai rezsim politikai Olympus-ban. Sikerült létrehozni egy erős pártkészüléket, amely teljesen a kínai kommunisták és a Szovjetunió katonai-politikai támogatásán nyugszik. 1948 szeptemberében ez az ember nemcsak a Koreai Munkáspárt vezetője, hanem hivatalosan is a KNDK minisztertanácsának vezetője. Az észak-koreai vezetés belső és külpolitikáját ezekben az években a szovjet katonai adminisztráció határozta meg. A szovjet csapatok visszavonását követően 1948 decemberében a KNDK teljes párt elitje és az ország vezetése befolyásolja a szovjet nagyköveteket és katonai tanácsadókat.
Az ország hatalmi struktúráiban a parti elit megerősítése és Kim Il Sung, a koreai munkaügyi párt elnöke 1950-ben kezdődött, amikor az északi és a déli fegyveres konfrontáció tört ki a koreai félszigeten. A fegyveres konfliktus kezdetétől a TPC vezetője a Legfelsőbb parancsnok helyére lépett. Annak ellenére, hogy a konfliktusban részt vevő felek kölcsönös ütéseket cseréltek, a háború később elhúzódott, és a 20. század második felének egyik legvéresebb katonai konfliktusává vált.
1951-ben, miután az ellenfél erői a kezdővonalakon voltak, mindkét fél leült a tárgyalóasztalra. Ennek ellenére a koreai félszigeten folytatott küzdelem 1953 júliusáig folytatódott. India és az ENSZ közvetítésével 1953. július 27-én a felek tűzszüneti megállapodást kötöttek.
Meg kell jegyezni, hogy a dél-koreai és az ENSZ képviselőivel folytatott tárgyalások során a fő szerepe a kínai fél volt. Az észak-koreai hadsereg, valamint az ország 1952. március 5-i Stalin halála utáni pártvezetése a katonai-politikai helyzet túszávává vált. A szovjet katonai tanácsadókat visszahívták az országból, és a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg képviselői vették az első katonai állást.
Ugyanakkor a közelmúltbeli védnökeivel szembeni politikai nehézségek ellenére az észak-koreai politikai rezsim megmutatta életképességét és alkalmazkodóképességét a politikai környezet gyors változásaihoz. Kim Il Sung által vezetett ország, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság aktív gazdasági támogatásával, nemcsak a pusztító katonai konfliktus következményeinek gyors kezelésére, hanem a gazdaság sikerének bizonyítására is képes volt. A TPC elnöke, az Állami Védelmi Bizottság elnöke és egyúttal a KNDK minisztertanácsának vezetője, Kim Il Sung, ügyes módon két politikai pártfogója - Moszkva és Peking - között volt.
A KNDK-ban a politikai retorikát a Szovjetunióban és később Kínában először előforduló események befolyásolták. Az I. V. Sztálin halála után megkezdődött Hruscsov-olvadást erősen bírálta a KNDK pártvezetése. Ez a Szovjetunióval való politikai és gazdasági kapcsolatok romlásához vezetett. Az észak-koreai politikai rend Kína felé való átirányítása a „kínai kulturális forradalom” megjelenésével kezdődött. Kim Il Sung, aki a KNDK politikai rendjére vezeti a marxizmus-leninizmus tanításait, és korábban a Szovjetunió felé irányult, az új Juche ideológia őse lett. Az új tanítás fő elgondolása az ember szerepében volt, a forradalmi gondolatokkal, amelyek a tömegek független fejlődését célozták. Más szóval, az új ötlet a koreai arcú szocialista paradicsom építésére összpontosított.
Kim Il Sung az állami politika rangjára emelt új ideológiának köszönhetően nemcsak a külső politikai befolyástól tudta távolodni, hanem ideologikusan igazolni saját hatalma és utódai kizárólagosságát.
A KNDK vezetője, Kim Il Sung feltétel nélküli hatalma
Az 50-es évek végétől kezdve az ország minden hatalma Kim Il Sung társai kezébe került. Gyakorlatilag az összes magas és vezető posztot a katonai akciók és a partizán mozgalom korábbi résztvevői foglalják el. A vezetésükre önzetlenül hű párttisztviselők uralkodó hatalmi uralma miatt a KNDK totalitárius államgá válik. Az állam beavatkozik a civil társadalom életének minden aspektusába. A politikai rendszer, amely a Juche hivatalos ideológiájára támaszkodik, megszerzi a szélsőséges centrizmus és az önkéntesség jellemzőit. A hatalomban lévő személy személyiségének kultusza gyorsan erősödik. Az észak-koreai állam csak egy erős pártkészülékre és az észak-koreai hadseregre támaszkodik, amely a jelenlegi politikai rendszer megbízható hellyé vált.
A többi szocialista és kommunista politikai rendszerhez képest az észak-koreai rezsim autoriter és totalitárius. A piramis tetején áll a nagy vezető személyisége, aki 46 évig Kim Il Sung volt. Elég, ha felsoroljuk azokat a sorokat és pozíciókat, amelyeket a koreai nép nagy vezetője különböző időpontokban tartott:
- 1948 szeptemberétől 1972 decemberéig - a KNDK minisztertanácsának elnöke;
- 1972 decemberétől Észak-Korea elnöke;
- a Legfelsőbb Népi Közgyűlés állandó küldötte az összes összejövetelről;
- 1950 óta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Katonai Bizottságának elnöke;
- az észak-koreai hadsereg állandó legfőbb parancsnoka;
- 1953-ban Kim Il Sung elnyerte a KNDK marsallja címét;
- a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hősének kétszerese;
- A KNDK munkásságának hőse;
- 1972 áprilisában a KNDK első elnöke elnyerte Lenin rendjét;
- 1992 áprilisa óta a KNDK Generalissimo.
1972-ben, december 25-én, a Legfelsőbb Népi Közgyűlésen az ötödik összehívás ülésén elfogadták a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság második alkotmányát. Az új alaptörvény elnöki posztot vezet be az országban, meghatározza az elnök élettartamát. Az 1972. évi alkotmánynak megfelelően Kim Il Sung a Legfelsőbb Népi Közgyűlés hivatali idejének elnökévé válik, nem pedig kettő, nem pedig három, nem négy.
Az új alkotmány meghatározta az elnök korlátlan hatáskörét és feladatait, amelyek a következőkből álltak:
- KNDK elnöke - az ország legmagasabb állami tisztviselője;
- az államfő választását a Legfelsőbb Népi Közgyűlés képviselői végzik;
- Az elnök elnököl az igazgatási tanács (korábban a KNDK minisztertanácsa) ülését;
- az államfő vezeti a Központi Népi Bizottságot;
- az államfő elfogadja a Legfelsőbb Népi Közgyűlés által elfogadott törvényeket, az Országgyűlés elnökségének minden határozatát, a Központi Népi Bizottság rendeleteit és rendeleteit;
- Az ország elnöke szabadon engedheti meg magának, hogy képviselje az észak-koreai államot a nemzetközi színtéren, nagyköveteket jelöljön ki, fogadja el a külföldi diplomáciai testület akkreditálását;
- A KNDK elnöke joga van a nemzetközi szerződések ratifikálására és felmondására, saját rendeleteinek és rendeleteinek kiadására.
A nagy vezető és tanár 1994. július 8-án halt meg. Kim Il Sung elnök neve azonban halála után örökölt. Az elnökség négy hosszú évig üres maradt, amíg 1998-ban az ország alkotmányának módosítására nem került sor - a KNDK elnökének álláspontját eltörölték. Ehelyett új címet vezet be - a KNDK örök elnöke, amely ma hivatalosan Kim Il Sunghoz tartozik. A késő államfő számára megőrizte egy másik magas címet - Kim Il Sung Kim nagy elvtárs.
A KNDK első elnökének utódai
A Nagy Vezető halála után az ország minden vezető pozícióját, köztük a legmagasabb pártpozíciót - a Koreai Munkáspárt főtitkára - elfoglalta Kim Il Sung Kim Jong Il fia, aki 1994 - 2011-ben uralkodott.
A Nagy Vezető fia, Kim Il Sung elvtárs, a Koreai Népi Hadsereg legfelsőbb parancsnoka lett, és vezette a KNDK állami védelmi bizottságát.
A világközösség az észak-koreai vezetők megérkezését vonta maga után az ország politikai struktúrájának reformjainak megkezdésével. Az észak-koreai civil társadalom életében azonban nem történt jelentős változás. Apja, Kim Jong Il halála után az ország vezető kormányzati pozícióját betöltő, felügyeli a gazdasági szektort és a védelmi szektort, foglalkozik a kulturális kérdésekkel és meghatározza az állami politikát a Koreai Köztársasággal fenntartott kapcsolatokban. Az új koreai vezető egyik tevékenysége a koreai nukleáris program fejlesztése volt.
Kim Jong Il elutasította az ország elnökségét, és benyújtotta a KNDK Legfelsőbb Népi Közgyűlésének egy törvényjavaslatot az ország elnökségének eltörléséről, így Kim Il Sung örökre hagyta. Kim Jong Il 2011. december 17-én halt meg Pyongyangban.
Az új államfő Kim Jong-un, az elhunyt észak-koreai vezető Kim Jong-il fia unokája volt. 9 nap után, 2011. december 26-án, 27 éves korában Kim Jong-un-t a koreai munkacsoport központi bizottságának elnökévé választották. Négy nappal később, 2011. december 31-én, az állam új vezetője a KNDK fegyveres erők legfőbb parancsnoka lesz. Реформы, которые ожидались в стране с приходом на руководящие должности молодого и амбициозного политика, оказались только декларативными.
Власть в КНДР сегодня
Несмотря на то, что в Конституции КНДР власть в стране принадлежит народу, правящая партийная элита превратила всю систему государственной власти в Северной Корее в касту, замкнутую сегодня на внуке Великого вождя. Официальная резиденция главы Северокорейского государства отсутствует. Вместо этого в Северной Кореи существует нумерация объектов, в которых может по долгу службы находиться Высший руководитель КНДР.
Главной особенностью политического режима в Северной Корее времен правления Ким Чен Ира является стойкая пропаганда культа личности покойного первого президента страны Ким Ир Сена и его сына Ким Чен Ира. В 2013 году по инициативе нового лидера страны руководству Южной Кореи было предложено подписать новый мирный договор, однако это решение осталось только на бумаге. С 2014 года Северная Корея активно идет по пути самоизоляции, стремительно развивая собственную ядерную программу.
