Bolygónk története gazdag fényes és szokatlan jelenségekben, amelyeknek még nincs tudományos magyarázata. A modern tudomány világának ismerete magas, de egyes esetekben az emberek nem tudják megmagyarázni az események valódi természetét. A tudatlanság rejtélyt hoz létre, és a rejtély az elméletek és a feltevések elfedik. A Tunguska-meteorit rejtélye ennek egyértelmű megerősítése.
Tények és a jelenség elemzése
A modern történelem egyik legrejtélyesebb és megmagyarázhatatlan jelenségének tekinthető katasztrófa 1908. június 30-án történt. Az égen a szibériai taiga süket és elhagyatott területei felett hatalmas méretű kozmikus test zajlott le. Gyors repülésének vége volt a legerősebb levegő robbanás, amely a Podkamennaya Tunguska folyó medencéjében történt. Annak ellenére, hogy az égi test mintegy 10 km magasságban felrobbant, a robbanás következményei hatalmasak voltak. A modern tudósok szerint az erőssége a TNT-egyenérték 10-50 megaton közötti tartományában változott. Összehasonlításképpen: a Hirosima-ra esett atombomba 13-18 Kt volt. A szibériai tajga katasztrófáját követően szinte minden megfigyelőközpontban feljegyezték a talaj oszcillációit Alaszkától Melbourne-be, és a sokkhullám négyszer keringett a világon. A robbanás által okozott elektromágneses zavarok több órán át kivágták a rádiós kommunikációt.
A katasztrófa utáni első percekben szokatlan légköri jelenségeket figyeltek meg az égen az egész bolygón. Athén és Madrid lakói először látták az aurorákat, és az éjszaka déli szélességein az esést követő héten fényesek voltak.
A tudósok világszerte feltételezték, hogy mi történt. Úgy vélték, hogy egy ilyen nagyszabású katasztrófa, amely megrázta az egész bolygót, egy nagy meteorit elesése volt. Az égi test tömege, amellyel a Föld összeütközött, tíz, száz tonna lehet.
A Podkamennaya Tunguska-folyó, amely egy meteorit elesése, megközelítette a nevet a jelenségnek. Ezeknek a helyeknek a civilizációtól való távolsága és a tudományos technológia alacsony technikai szintje nem tette lehetővé, hogy pontosan meghatározzuk az égi test összeomlásának koordinátáit, és a csapás valódi mértékét meghatározzuk.
Már egy kicsit később, amikor az esemény bekövetkezésének néhány részletét ismerték, megjelentek a szemtanúi tanúvallomások és a lezuhanás helyszínei, a tudósok egyre inkább úgy vélekedtek, hogy a Föld ütközik egy ismeretlen természetű tárgyral. Az ötletet elismerték, hogy talán üstökös volt. A kutatók és a rajongók által javasolt modern verziók kreatívabbak. Néhányan úgy vélik, hogy a Tunguska-meteorit a földönkívüli eredetű űrhajó bukásának következménye, mások a Tunguska-jelenség földi eredetéről beszélnek, amelyet egy erős nukleáris bomba robbanása okoz.
Ennek ellenére nem létezik egy érvényes és általánosan elfogadott következtetés a történtekről, annak ellenére, hogy ma már minden szükséges technikai eszköz a jelenség részletes tanulmányozásához. A Tunguska-meteorit rejtélye a vonzerejében és a feltételezések számában összehasonlítható a Bermuda-háromszög rejtélyével.
A tudományos közösség alapvető változatai
Nem csoda, hogy azt mondják: az első benyomás a legmegfelelőbb. Ebben az összefüggésben elmondható, hogy az 1908-ban bekövetkezett katasztrófa meteorikus természetének első változata a legmegbízhatóbb és legmegbízhatóbb.
Napjainkban minden iskolás megtalálja a térképen a Tunguska meteorit süllyedésének helyét, és 100 évvel ezelőtt meglehetősen nehéz volt meghatározni a szibériai taigát rázó kataklizma pontos helyét. Akár 13 évig tartott, amíg a tudósok nagy figyelmet fordítottak a Tunguska katasztrófára. Ennek a hitelnek tulajdonítható Leonid Kulik orosz geofizikus, aki az 1920-as évek elején megszervezte az első expedíciókat Kelet-Szibériába azzal a céllal, hogy megvilágítsa a titokzatos eseményeket.
A tudósnak elegendő mennyiségű információt sikerült összegyűjtenie a katasztrófáról, amely makacsul ragaszkodott a Tungussky-meteorit robbanásának kozmikus eredetéhez. Az első szovjet expedíciók Kulik vezetése alatt pontosabb képet adtak arról, hogy mi történt 1908 nyarán a szibériai tajgaban.
A tudós meg volt győződve a Földet megrázó tárgy meteorikus természetéről, ezért makacsul keresett a Tunguska meteorit kráterét. Leonid Alekseevich Kulik először látta a katasztrófa helyét, és fotókat készített az ősszel. Azonban a tudós kísérletei a Tunguska-meteorit töredékeinek vagy töredékeinek megtalálására nem sikerült koronázni. Nem volt olyan tölcsér, amely elkerülhetetlenül a föld felszínén maradt egy ilyen méretű űrobjektummal való ütközés után. Ennek a területnek a részletes tanulmányozása és a Kulik által végzett számítások azt feltételezték, hogy a meteorit megsemmisítése magasságban történt, és nagy erők robbanása következett be.
A tárgy leesésének vagy robbanásának helyén talajmintákat és fa töredékeket vettünk, amelyeket alaposan megvizsgáltak. A javasolt területen egy hatalmas területen (több mint 2 ezer hektár) az erdő leesett. És a fák törzsei sugárirányban helyezkedtek el, a képzeletbeli kör középpontjának teteje. Azonban a legkívánatosabb az a tény, hogy a kör közepén a fák sérültek maradtak. Ez az információ azt hitte, hogy a Föld összeütközött az üstökösökkel. Ugyanakkor az üstökös összeomlott a robbanás következtében, és az égi test töredékeinek nagy része elpárolog a légkörben, nem érte el a felszínt. Más kutatók azt javasolják, hogy a Föld valószínűleg egy földönkívüli civilizáció űrhajójával ütközött össze.
A Tungus eredetű jelenség változatai
A szemtanúk minden tekintetben és leírása szerint a meteorit test nem volt teljesen sikeres. Az esés a Föld felszínéhez képest 50 fokos szögben történt, ami nem jellemző a természetes eredetű kozmikus objektumok repülésére. Egy nagy meteorit, amely egy ilyen pályán halad, és kozmikus sebességgel, minden esetben el kellett hagynia a töredékeket. Legyen kicsi, de a földkéreg felületi rétegében egy űrobjektum részecskéinek meg kellett maradniuk.
A Tunguska jelenség eredetének más változatai is vannak. A legelőnyösebbek a következők:
- ütközés egy üstökössel;
- nagy teljesítményű levegő nukleáris robbanás;
- az idegen űrhajó repülése és halála;
- ember okozta katasztrófa.
Mindegyik hipotézisnek kettős összetevője van. Az egyik oldal orientált és a meglévő tényeken és bizonyítékokon alapul, a változat másik része már kitalált, fikcióval határos. Számos okból azonban a javasolt verziók mindegyike létezik.
A tudósok elismerik, hogy a Föld összeütközhet egy jég üstökösben. Az ilyen nagy égi testek repülése azonban soha nem éri el észrevétlenül, és fényes csillagászati jelenségekkel jár. Addigra voltak a szükséges technikai képességek, amelyek lehetővé tették, hogy előre láthassuk az ilyen nagyméretű objektum Föld felé történő megközelítését.
Más tudósok (többnyire nukleáris fizikusok) elkezdték kifejezni azt a gondolatot, hogy ebben az esetben egy olyan nukleáris robbanásról beszélünk, amely megrázta a szibériai taigát. Számos szempontból, és egy előforduló jelenség sorozatának tanúi leírása nagyjából egybeesik a lánc termonukleáris reakciójának folyamatával.
Azonban a tervezett robbanás területéről vett talaj- és fa mintákból nyert adatok alapján kiderült, hogy a radioaktív részecskék tartalma nem haladja meg a megállapított normát. Emellett ekkor nem volt egyetlen ország sem a világon technikai képessége az ilyen kísérletek elvégzésére.
Kíváncsi más változatok, amelyek az esemény mesterséges eredetét jelzik. Ezek közé tartozik az ufológusok és a tabloid szenzációk rajongói. Az idegen hajó bukásának változóinak támogatói azt sugallták, hogy a robbanás következményei jelzik a katasztrófa ember által okozott természetét. Látszólag külföldiek repültek nekünk az űrből. Az ilyen erők robbanása azonban egy űrhajó egy részének vagy töredékeinek a hátulján maradt. Eddig semmit nem találtak.
Nem kevésbé érdekes a Nikola Tesla eseményein való részvétel változata. Ez a nagy fizikus aktívan tanulmányozta a villamos energia lehetőségeit, és megpróbálta megtalálni az energiát az emberiség javára. Tesla azzal érvelt, hogy néhány kilométerrel felfelé mászva a föld légkörével és a villám erőjével nagy távolságokra lehet villamos energiát továbbítani.
A tudós hosszú távú távközlési kísérleteket és kísérleteket végzett a Tungusska-katasztrófa bekövetkezésekor. A számítások hibája vagy más körülmények között a légkörben a plazma vagy a labda villámlásának robbanása következett be. Talán a robbanás és a rádióberendezések után a bolygót sújtó legerősebb elektromágneses impulzus a nagy tudós sikertelen tapasztalatának következménye.
Jövőbeni megoldás
Bármi is volt, a Tunguska jelenség létezése vitathatatlan tény. Valószínűleg egy személy technikai eredményei végül megvilágítják a katasztrófa valódi okait, amelyek több mint 100 évvel ezelőtt történt. Talán a modern tudományban egy példátlan és ismeretlen jelenséggel szembesülünk.
