2018. december 12-én két F-35 Lightning II sokrétű harcos érkezett Izraelbe, és ez az ország volt az első amerikai szövetséges, aki megkapta ezeket a legújabb repülőgépeket. Korábban Izrael katonai vezetése ismételten csodálta a legújabb ötödik generációs harcos működését. Az izraeli légierő főparancsnoka, Eshel tábornok az F-35 megjelenését „igazi forradalomnak” nevezte, amely segíti országát, hogy a következő évtizedben megőrizze a levegő fölényét a térségben, valamint a Szíriában telepített orosz S-400 légvédelmi rendszerek által jelentett veszélyt. Izrael összesen 50 új harcosot kíván vásárolni.
Másrészt kevés a vita, amit a katonai program olyan sok vitát és kritikát okozott, mint az F-35 közös sztrájkharcos. Egyes szakértők becslése szerint a végső költsége 1 billió dollár (!!!). Fejlesztése a 80-as évek végén kezdődött, de ma is a harcosok készsége nagy kérdéseket vet fel. Donald Trump amerikai elnök már megígérte, hogy a fejlesztőket arra kényszeríti, hogy csökkentse a harcos költségeit. A hazai „kanapé” hazafiak számára az F-35 már régóta a nevetség kedvelt célpontjává vált, amely például annak a ténynek, hogy nemcsak az orosz katonai-ipari komplexum tudatosan csökkenteni tudja a költségvetését. Bár meg kell jegyezni, hogy a legtöbb F-35 kritizálódott csak a nyugaton.
Tehát mi az F-35? A gép, ami valódi áttörés vagy kudarc lesz, ami az amerikai adófizetőknek sokat fizetett? Ha a repülőgép olyan rossz, akkor miért fejezik be a zsidók a légierőjüket ezzel a géppel, és örülnek róla? És miért kell még az amerikaiaknak is egy második, drága ötödik generációs harci projekt?
Az F-35 egy nemzedékeny, több generációs ötödik generációs harci repülőgépcsalád, amely a légi közlekedés történetének leg ambiciózusabb programjának részeként jött létre - a JSF (Joint Strike Fighter, "United Strike Aircraft"). A harcos fő fejlesztője és gyártója az amerikai légi közlekedési óriás Lockheed Martin volt, és más hasonlóan híres cégek is részt vesznek a projektben: Pratt & Whitney, Northrop Grumman, Rolls-Royce, Allison és British Aerospace.
A harcos első repülése 2000 októberében zajlott, és 2012-ben megkezdte működését. Ma az F-35 már tömegtermelésben van (bár kis méretű). A légi jármű tervének 2019-ben történő előállításának mértéke. 2018 közepén 194 repülőgép indult.
Az F-35-nek három "megtestesülése" van: egy földi harcos, melyet az amerikai légierő igényei szerint fejlesztettek ki, a harcoló, akinek rövidebb leszállása és függőleges leszállása volt az amerikai CMP és a brit haditengerészeti erők és az amerikai flottához tartozó hordozó alapú harcos. A jövőben az amerikaiak azt tervezik, hogy az F-35-et számos, jelenleg üzemelő repülőgéppel helyettesítik: az A-10, F-16, F / A-18 és AV-8B támadók. A britek az F-35-et használják a híres VTOL Sea Harrier helyett.
Leggyakrabban kérdezzük, hogy mennyi egy "harmincötödik"? A repülőgépfejlesztési program 55 milliárd dolláros költséget fizetett az Egyesült Államokban, a tömeggyártás megkezdése után minden harcos 83 dollárról 108 millió dollárba kerül. Az F-35 járatának egy órája 30,7 ezer dollárt fizet, ami összehasonlítható a fő F-16 harcos költségével.
Jelenleg az F-35 már működik az amerikai hadseregben (több, mint 130 repülőgép különböző módosításokhoz 2018-ra), az Egyesült Államok kezdte meg kapni az első járműveket: Hollandia, Japán, Ausztrália, Olaszország, Izrael és az Egyesült Királyság.
A teremtés története
Az F-35 Lightning II egy ambiciózus JSF program eredménye, amelynek gyakorlati része a 90-es évek közepén kezdődött. A program célja egy univerzális repülőgép (harcos-bombázó) létrehozása volt, amely alkalmas lenne a légierő, a haditengerészeti erők, valamint a légi közlekedés KMP USA számára.
Más szavakkal, a fejlesztők egy repülőgépet akartak létrehozni egy harcos manőverezhetőségével és sebességével, jelentős harci terheléssel, valamint egy repülőgép-hordozó fedélzetéről történő leszállás és leszállás képességével. Ezen túlmenően a Marine Corps számára tervezett gép módosítása rövidített (függőleges) felszállás és leszállás volt szükséges. Ha ehhez hozzáadjuk az ötödik generációs harcos kritériumait, amelyeket a repülőgépnek meg kellett felelnie, a feladat teljes összetettsége nyilvánvalóvá válik.
Emellett a hadsereg ragaszkodott ahhoz, hogy az új harcos alacsony beszerzési és működési költséggel rendelkezzen. Meg kell jegyezni, hogy a gazdasági tényezők elsődlegesen a JSF-program végrehajtása során voltak: a katonák egy olcsó, univerzális harci platformot akartak kapni, amely ideális lenne új precíziós fegyverek használatára. Nagy figyelmet fordítottak a karbantartási és javítási költségekre, mivel ezek a kiadások a modern harci repülőgépek életciklusának több mint 60% -át teszik ki.
A projekt előzetes szakaszában kidolgozott előírások szerint az új repülőgépeknek mérsékelt szuperszonikus sebességgel kellett rendelkezniük (kb. Másfél Mach) és az F-16 és F / A-18 harcosok szintjén manőverező képességgel. A szuperszonikus utazás kérdését eredetileg nem emelték. Az új repülőgépek inkább a sokk-feladatok megoldására összpontosítottak, az F-22A-t kiegészítve a légi fölény meghódításának szakaszában. Ezenkívül az új harcos tervezett légi védelmi repülőgép-hordozó összeköttetések biztosítására.
Az új sztrájk repülőgép tervezése az 1980-as évek közepén kezdődött, és a kutatást a NASA és a British Flight Research Center közösen végezte az ASTOVL program részeként. Céljuk egy vertikális felszállással és leszállással rendelkező ütős repülőgép létrehozása volt az elavult "Harrier" helyett.
A hidegháború azonban már véget ért, a katonai költségvetések kegyetlenül csökkentek, így a program a kilencvenes évek elején lezárult. Az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma egyidejűleg azt javasolta, hogy hozzon létre egy olyan repülőgépet, amely a jövőben több, az 1970-es és az 1980-as években létrehozott harci járművet helyettesíthet: F-14, F-15E, F-16, F-111 és F-117.
Ennek az ígéretes koncepciónak a kutatási fázisa 1994-ben fejeződött be, és egy évvel később az USA Védelmi Minisztériuma elkészítette az ajánlattevők specifikációját. Boeing és Lockheed Martin vett részt két repülőgép-tüntető, az X-32 és az X-35 fejlesztésében.
A végső kísérletek 2001-ben kezdődtek. Megmutatták, hogy a Lockheed által létrehozott gép felülmúlja a versenytársát. Az X-35 egy 150 méter hosszú platformról szállt le, a repülés közben szuperszonikus sebességet mutatott, és függőlegesen tudott kirakodni. A prototípus fejlesztése során a "Lockheed" tervezői együttműködtek az orosz Design Iroda szakembereivel. Jakovlev tehát a vertikális leszállási rendszer kialakítása hasonló a szovjet VTOL Yak-141 eszközével. Az X-35-ös, nem forgó fúvókákon külön ventilátor került beépítésre, amely számos problémát okozott a levegőbevezetőbe történő kipufogógáz bejutásakor.
A JSF-program további finanszírozását nemcsak az amerikai kormány, hanem a NATO-blokk számos szövetségese is végezte: Nagy-Britannia, Olaszország, Dánia, Hollandia, Kanada és Törökország. Érdekli az új gép és az izraeli hadsereg. A program költsége még kezdetben is lenyűgöző volt: több mint 230 milliárd dollárt költöttek a harcos fejlesztésére és megvásárlására. Valójában azonban lényegesen meghaladta a költségvetést, és ma számos szakértő úgy véli, hogy a teljes összeg - beleértve a működési költségeket is - több mint 1 billió dollár lesz.
A repülőgép fejlesztése nehéz volt. 2002-ben a mérnökök a szerkezetének jelentős súlyozását fedezték fel. Egy speciális csoport jött létre, amely csökkentette a harcos tömegét.
2008-ban a Lockheed Martin bejelentette az új autó teljesítményét, és bemutatta a repülőgép kísérleti modelljét is.
Az F-35 harcos létrehozásának programja a tömegtermelés megkezdéséhez a költségvetési áremelkedések és elhalasztások egész sorát fedezte fel. A légi járművek egységeinek és rendszereinek számos változása folyamatosan növelte a projekt becslését, ami érthető irritációt okozott a benne részt vevő államok között. Még a gép kialakításában bekövetkezett kis változások a teljes gyártósorok cseréjét eredményezték, ami jelentősen növelte a költségeket.
2010 márciusában az egyik harcos vételi ára 113 millió dollárra nőtt, majd a Pentagon azt mondta, hogy a program költsége 50% -kal nő. Ugyanakkor a megtakarítás érdekében javaslatot tettek egy F-35B módosítás fejlesztésének felhagyására, amely az amerikai Marine Corps megtorlását okozza.
2010-ben Dánia kilépett a programból, de később ezt a határozatot részben felülvizsgálták, és egy évvel később Ausztrália bejelentette, hogy megtagadta a harcosok vásárlását, azzal érvelve, hogy a döntés majdnem megduplázta a repülőgép költségét, és hét évvel késleltette a szállítás kezdetét. Kanada és Japán kijelentette, hogy megtagadhatják az F-35 vásárlását, ha ára tovább nő.
2011 májusában a Pentagon már határozottan kijelentette, hogy a 133 millió dolláros ár elfogadhatatlan.
2010-ben megállapodásokat kötöttek az Egyesült Államok és Izrael között húsz repülőgép megvásárlásáról, az izraeliek számára lehetővé tették, hogy jelentős számú saját gyártórendszert telepítsenek az F-35-re, elsősorban az elektronikára.
2011. február 25-én az első F-35B sorozatot felvette, és néhány hónappal később az első repülőgépet az amerikai légierőre szállították. 2013-ban a párizsi légi bemutatón a Lockheed Martin alelnöke elmondta, hogy Izrael az első ország az Egyesült Államok után, hogy megkapja az F-35-et. 2014 novemberében az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma szerződést kötött a légi járművek ellátására, összege 4,7 milliárd dollárt tett ki.
2018-ban megkezdődött a repülőgépek olaszországi gyártása. 2018-ban az újonnan megválasztott amerikai elnök, Trump súlyosan bírálta az F-35 projektet, mivel túlzott költségei miatt. Válaszul a fejlesztők megígérték, hogy 2019-re 85 millió dollárra csökkenti az árat.
eszköz
Az F-35 az ötödik generációs harcoshoz tartozik, és az F-22 Raptor létrehozásában szerzett tapasztalatait aktívan használták annak létrehozásához. Meg kell jegyezni, hogy az F-35 a fejlettebb avionikával van felszerelve, mint a Raptor. A harcos avionikája kétségtelenül a harci platform legerősebb aspektusa. Az F-35 elektronikus komplexum szerkezete a következőket tartalmazza:
- A második generációs AN / APG-81 aktív fázisú antennarendszerrel rendelkező multifunkcionális radar, amely egyaránt hatékonyan érzékeli a célokat mind a földön, mind a levegőben.
- AN / AAQ-37 elektron-optikai rendszer, amely hat, a törzs különböző oldalán elhelyezett infravörös érzékelőt tartalmaz. Lehetővé teszi, hogy meghatározzuk a ballisztikus rakéták 1300 km-es távolságra történő elindítását, a napközben és éjszaka történő kísérletezéskor navigációt biztosítanak, figyelmezteti a rakéta-támadás pilótáját, határozza meg a repülőgéppisztolyok helyét, megtalálja a levegő célpontjait és kíséri őket.
- A nagy felbontású, nagyfelbontású, passzív, többirányú infravörös kamera, amely jelentős távolságra képes kijelölni a célt, hogy megtalálják az ellenséges tárgyakat a földön és a levegőben. Azt is figyelmezteti a pilótát, hogy lézersugárral sugároz egy repülőgépet.
- AN / ASQ-239 egyéni interferencia-beállítási rendszer.
- A pilóta sisakjába integrált cél kijelölési és megjelenítési rendszer, amely lehetővé teszi, hogy a gépet fej- és szemmozgás segítségével vezérelje. Az F-35 pilóta sisakját általában egyedülállónak nevezhetjük: ez lehetővé teszi a pilótának, hogy szó szerint láthassa a kabint. Ezt a képességet számos, a gép törzsén található videó érzékelő biztosítja. Emellett a sisakba rendszereket is telepítenek, amelyek kép és hang injekció használatával tájékoztatják a pilótát a repülési feltételekről.
- A pilótafülke PCD szélesvásznú érintőképernyős kijelzővel van ellátva, amely megjeleníti a harci rendszerek repülésével és üzemeltetésével kapcsolatos információkat. Ezenkívül az ellenséges légvédelmi rendszerek helyét és a kiiktatás lehetséges útvonalait is megjeleníti.
- A hangfelismerő rendszer, amellyel a pilóta vezérelhet néhány F-35 rendszert.
- A harcos számos fejlett cél- és kommunikációs rendszerrel van felszerelve. Ezek közé tartozik a Link 16 adatcsere-komplex, amelyet gyakran „mennyei internetnek” neveznek.
A repülőgép tervezésében széles körben használt kompozit anyagok és a legújabb technológia. Az F-35 lopakodó technológiával készült, a fejlesztők többször kijelentették, hogy a radarképernyők láthatósága még alacsonyabb, mint az F-22. Az EPR csökkentése érdekében a légi jármű fegyverzete a belső rekeszekben helyezkedik el, bár a külső felfüggesztő szerelvényekre is elhelyezhető. A harcos formája a radar képernyőkön való láthatóságának csökkentését is segíti.
Meg kell jegyezni, hogy az F-35B átalakítás teherautója kisebb, mint az F-35A és az F-35C ventilátor szerelése miatt.
Az A és C harcos módosításai Pratt & Whitney F135 motorral vannak felszerelve - az F119 modell továbbfejlesztése, a "Raptor" -ra telepítve. A rövidített felszállással végzett módosítás az F-35B, amelynek fejlesztésében részt vett a Rolls-Royce Defense brit cég. Kezdetben a harcosok fejlesztőinek nem volt feladata a szuperszonikus körutazás lehetőségének biztosítása, de a Lockheed Martin vezetése azt állítja, hogy az F-35 képes 1,2 kb-os sebességgel repülni körülbelül 240 km-re.
Az F-35B erőművi módosítás érdekes kialakítása. A pilótafülke mögött egy ventilátorral van ellátva, amelyet egy merev hajtómű vezet a motorhoz, a felső és az alsó fedéllel zárva. A felfüggesztés alatt a ventilátor elkezd működni, és a motor fúvóka szinte egyenes szögben (95 °) leereszkedik. A harcos kezelése az ívelt és a tekercsen további fúvókák használatával. A felszállást és a leszállást a fedélzeti számítógép vezérli, ami egyszerűsíti a pilóta munkáját.
Az F-35B képes leszállni és függőlegesen - bár egy kis harci terheléssel és hiányos tartályokkal.
Az F-35-nél a kormányfelületek elektrohidrostatikus hajtásai kerültek felhasználásra, ami lehetővé tette az általános repülőgép hidraulikus rendszerének teljes elhagyását és a harcos tömegének jelentős csökkentését.
Az F-35 a fegyverek széles skáláját használhatja. A repülőgép mindhárom változata automatikus 25 mm-es GAU-22 / A ágyúval van felszerelve, amely a bal oldali levegőbemenet felett helyezkedik el. A lőszer 180 kagyló.
módosítások
- F-35A. A repülőgép legegyszerűbb és legmodernebb módosítása, amelyet az amerikai légierő és szövetségesei számára terveztek. Ez a harcos hagyományos földön futópályákat használ.
- F-35I. Az izraeli légierőre tervezett repülőgépek. Valójában ez a gép (F-35A) szokásos "szárazföldi" változata, amelyen az izraeli berendezések egy része telepítve van: avionika, beleértve az EW rendszert és az MSA-t, valamint a kabin felszerelését.
- CF-35. A repülőgép F-35A repülőgépe a Kanadai Légierő számára. A standard modelltől eltérően csak a fagyasztó ejtőernyős (jeges kifutópályák miatt) jelenléte és a légtöltő rendszer megváltozása különbözik.
- F-35B. Az amerikai ILC-hez tervezett módosítás rövidített (függőleges) felszállással és függőleges leszállással. Ez a repülőgép azt tervezi, hogy alapja lesz az új "Amerika" típusú kétéltű hajóknak, amelyek lényegében könnyű repülőgép-hordozók. Eddig csak Olaszország tervezi a harcosok megvásárlását, és az Egyesült Királyság hivatalosan is elhagyta.
- F-35C. Az USA és a brit haditengerészet számára tervezett repülőgépek módosítása. Úgy tervezték, hogy a repülőgép-hordozó fedélzetéről a katapult használatával és a finisher segítségével leszálljon (a repülőgép leszálló horoggal rendelkezik). A harcosnak ez a változata megnövekedett szárny és farok jellemzi, amely lehetővé teszi, hogy az alacsony fordulatszámon magabiztosabban vezessen, és növeli a hasznos terhelést. Az F-35C dupla sugara van az F / A-18C-hoz képest.
Az F-35 harcos minden módosítása 70-90% -ra egységes.
A projekt értékelése
Az F-35 program az emberiség történetének legdrágább katonai projektje. Ez a tény önmagában is kiváló oka a repülőgép kritikájának, azonban a több milliárd dollárt és a fejlesztés éveitől függetlenül az F-35-es terv állandóan hibákat tár fel. A több mint százmillió dolláros árral kapcsolatos problémákat a közönség különösen érzékenyen érzékeli.
Sok szakértő megkérdőjelezi az F-35 kritériumoknak az ötödik generációs harcosnak való megfelelését. Először is, a szuperszonikus repülés utáni égetés nélküli használatra vonatkozik. A fejlesztők azonban többször kijelentették, hogy a harcosnak ez a képessége van. Vannak kérdések a láthatatlanság technológiájára. 2018-ban az F-35 elvesztette az F-15 levegő csatáját a törzs rossz minőségű stealth bevonata miatt.
A harcos operációs rendszere sok kérdést vet fel: A hadsereg egy közelmúltbeli teszt során 276 potenciális sebezhetőséget észlelt. Ha azonban a szoftvert végül véglegesítjük, akkor vannak hátrányok, amelyeket nem lehet rögzíteni. Ezek a következők:
- Недостаточная тяговооруженность (0,8-0,85), которая обусловлена сильно возросшей массой машины во время ее доработки.
- Высокая удельная нагрузка на крыло, что существенно уменьшает маневренность истребителя.
- Сравнительно небольшая масса вооружения, которую самолет может принять во внутренние отсеки.
- Из-за довольно большой минимальной скорости, малой полезной нагрузки и чувствительности к огню с земли F-35 может оказаться недостаточно эффективным в качестве самолета непосредственной поддержки войск. Старый и испытанный А-10 "Тандерболт" в этом отношении выглядит куда предпочтительней.
К сильным сторонам F-35 можно смело отнести малую заметность для РЛС противника и мощнейший комплекс БРЭО самолета. Однако помогут ли они истребителю в реальном воздушном бою - этот вопрос остается открытым.
В завершение отметим: несмотря на всю критику, F-35 все же является довольно совершенной и передовой машиной. По-другому и быть не могло: слишком уж серьезные ресурсы - финансовые, организационные, интеллектуальные - вложила Америка в этот проект. Большинство проблем F-35 были изначально заложены в концепции этого самолета, а также в понимании его места в структуре вооружения американских ВВС.
Плохую шутку с американцами сыграла излишняя самонадеянность: посчитав, что в новом столетии у них уже не будет достойных противников, они начали создавать истребитель для войн наподобие балканской или иракской кампании, в которых противник изначально был слабее практически по всем параметрам.
Однако ситуация в мире развивается несколько по иному сценарию, в нем появляются новые центры силы - государства, уделяющие существенное внимание развитию вооруженных сил, в том числе и эффективной авиации. С большой долей вероятности можно сказать, что американским пилотам в будущем придется встретиться в небе с достойными противниками. И сможет ли F-35 гарантировать им победу - это очень большой вопрос.
