Az STZ-3 traktor (ASHTZ-NATI) az első hazai tömeggyártású tüzérségi traktor. A lánctalpas járművet úgy tervezték, hogy vontatott módon szállítsák a nehéz tüzérségi rendszerek terepjáró körülményei között. A traktort egy mezőgazdasági gép alapján építették, de főként tüzérségi traktorként használták.
Tüzérségi traktor kialakítása mezőgazdasági traktor alapján
A Szovjetunióban nagyon komolyan vették a tüzérségi közlekedési eszközökkel való ellátását. A 30-as évek elején a sztálingrádi traktorüzem és egy hasonló vállalkozás Kharkovban elkezdték előállítani az első hazai kerekes és lánctalpas traktorokat, amelyek később a szovjet tüzérségi egységek fő szállítmányozói lesznek.
Az első eredeti hazai fejlesztés ebben az irányban az STZ-3 lánctalpas traktor volt. A projekt 1933-ban jelent meg. Négy évvel később, a párizsi nemzetközi kiállítás sikeres bemutatását követően, tömegtermelésbe indult.
A szovjet tervezők egyszerre két módosítást fejlesztettek ki: egy mezőgazdasági traktor és egy tüzérségi traktor. Az utóbbi változatban a soros kiadást két szakaszban hajtották végre.
Az első gyártóberendezéseket Stalingrádban gyártották az STZ-ben és Kharkovban a traktorgyárban 1937-től 1941-ig. A jövőben a traktor felszabadítását Rubtsovsk városában, az Altaj traktorgyárához igazították. A márka traktorjait az Altájban gyártották 1952-ig. A teljes iparág több mint 200 ezer STZ-3 (NATI) traktorot adott az országnak.
A traktor STZ-3 műszaki paraméterei és jellemzői
- Súly - 5,1 tonna
- Hossz - 3,84 m, szélessége 1,7 m, magasság - 2,26 m, távolság - 360 mm.
- A vontató pótkocsi súlya - akár 4,5 tonna.
- Dízelmotor, teljesítmény - 52 LE
- A maximális sebesség 8 km / h.
- Erőforrás - 60 km.
Az STZ-3 traktorot a Nagy Honvédő Háború alatt olyan tüzérségi traktorként használták, amely akár 4 tonna tüzérségi rendszerek szállítására képes bármilyen felszínen lévő utakon. A háború után a traktor fő része a nemzetgazdaságba került.